Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

2$ Csemegi Károly juthatott volna. Nem tagadhatni, hogy legtöbbnyire helyes, humanisticus érzék vezette azokat, a kik az égységes czél által összefoglalt több delictum esetében, vagyis inkább annak ezen egy alakja esetében,a bűnhalmazat fennforgását kizártnak állíták. Az általuk felhozott érvet, ugyanazon szempontot, ugyanazon jogi us méltányossági érzetet értékesítjük mi is, habár ő ellenükben, tnidőn meg nem tagadhatva ugyan a bűnhalmazat fennforgását, csakis enyhébb faját — Glaserrel, Schützével, és a porosz legfelsőbb bírósággal megegyezve — az eszmei bűnhalmazatot tartjuk megállapithatottnak. A czél közössége nem szünteti meg a két törvényszegést, de nem anyagi, hanem eszmei halmazattá teszi azt — föltéve, hogy minden egyébb követelmény fennforog. Ne feledjük el, hogy mindazoknak buzgalma, a kik az eszmei halmazatot a mindinkább növekedő támadások ellenében is nem annyira jogi, mint inkább méltányossági szempontból megmentr hetőnek hiszik, a több törvényszegés egységes czélja által igazolt csekélyebb bűnösségben keresik ezen intézmény legfőbb létjogát. Ha ez megdől — arról mindenki meg lehet győződve, a ki a szellemek áramlatát figyelemre méltatva, a kérdés valódi állásának központjából vonja le következtetéseit — hogy távol attól, hogy a -'két törvényszegés egygyé tétethessék : ennek épen ellenkezője, az eszmei bűnhalmazatnak az anyagi halmazat által abserbeálása, fog bekövetkezni. Ha van eszmei bűnhalmazat — s nézetem szerint az nemcsak a tételes törvény szerint, hanem elméletileg is helyes — ez esetben indokoltsága főleg a czél egységében nyilvánul. Ez a német B. T. K. álláspontja is, melynek eszmei bűnhalmazata eriteriumát Hálschner. «A cselekvőnekegyésugyanazon czéljában, de cselekvőségének többségében* találja. Egy czél és több bűnös cselekvőség. Ez a mi esetünk is. Nem hiszem tehát, hogy tévednék midőn a közlött esetben a halmazat fenforgását, de ennek csakis a 95. §. alá eső esetét tartom és állítom megállapítottnak. A fentebbi sorok elolvasása után bizonyára többen lesznek, a kik, habár egyetértenek a praemissákkal, a következtetések tekintetében nem látják eloszlatva kételyeiket. Különösen azon közel fekvő, gyakorlati kérdés fog sokaknak elméjébe torlódni: Miként lett volna vagy lenne a fentebbiek alapján származtatott eredmény fentartása mellett elintézendő az eset, ha a tettes, ugyanazon alkalommal, ugyanazon kamrából nem három, hanem négy csirkét lop el, melyeknek értéke az elfogadott meghatározás szerint nem egy forint nyolezvan krajezár, hanem két forint negyven krajezár? avagy ha a három csirkén fölül bármely más,