Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Egység és többség 29 habár csak néhány krajczár értékű, de nem élelmiszert képezd idegen ingó dolgot is elvisz magával ? A kérdés közel fekvő, mert laksértés és lopás forog fenn az utóbbi esetben is, s mert a laksértés az egyik esetben sem követtetett el a tettes ingerének ezen törvénysértés által remélt kielégítése végett, hanem mindkettőben egyedül a lopás véghezvihetése czéljából. Mindkét eset ugy a dolus mint a physikai cselekedetek tekintetében azonos lévén, és csupán a lopott dolog értékében különbözvén, büntetőjogi tormulázásában ugy hangzik a kérdés : Concursus plurium delictorum állapitandó-e meg a lopás vétségének, illetőleg bűntettének elkövetése esetében is, ha a tolvaj, h pás czéljából sompolyogva másnak helyiségébe, ott a k. b. t. 126. §-a alá nem foglalható egyszerű lopást követ el ? A felelet csak is tagadó lehet, s e tekintetben judicaturánk mindig öszhangzásban volt a többi müveit nemzetek bíróságainak megállapításaival. De a mily kétségtelen e tény, ép oly természetes az ís, hogy a jogász nem elégedhetik meg e ténynek constatálásával, s hogy logikailag szervezett elméje tudni és megbirálni akarja azon szabályt, mely az esetek közötti szembeszökő hasonlatosság daczára, a concursust illetőleg a legellentétesebb elintézés indokolására, igazolására szolgál. A megfejtést, a büntetendő cselekmények többségéből képezendő büntetőjogi egység alakítására nézve fennálló maximákban és szabályokban kell keresnünk, melyek által a büntetőjog rendszerében egy külön rendszer hozatik létre, a mely különböző ágakra oszolván, az egyes kiágazások által különböző cselekménycsoportokat foglal át és az egységgé képezést az egyéni nézet önkényének uralma alól kiveszi. Közelebbi dolgozatomban tüzetesebben kívánok foglalkozni e rendszerrel s megkisérlendem a megoldás uralkodó föltételeinek részletesebb ismertetését, valamint az egyes tételeknek behatóbb megbirálását. Egyelőre csupán azon általános, semmi kivétel, semmi eltérés alá nem eső szabályt emelem ki, mely szerint bármely alap fogadtassék el az elintézés vezéreszméjéül ; bár vitás vagy vitátlan legyen az egyik vagy másik csoportnak összefoglaló tényezője ; bár elfogadtassék vagy vissza utasittassék az egyik vagy másik esetre nézve az összefoglalásazon alapja, melynek hatályával azt a doctrina vagy ennek egye-; kitűnőségei az egység egy bizonyos osztályába sorozzák : annyi kétségtelenül áll, s az éssszerüség egyenes folyománya gyanánt emelkedik ki mindenik tanból, valamint az ujabb kor minden B. TK.-ének rendszert képező számos rendelkezéséből: hogy a z~ egységesítés által csak is «egy magasabb bün-