Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Egység és többség r5 akadna olyan, mely a vizáradás okozásán felül még a gyilkosságot is ne látná megvalósitva ? Tekintsünk egy másik esetet: Valaki el akar ragadni — tegyük fel egy pusztai majorban betegen fekvő — nőt, s ezen forralatának kivihetése végett felgyújtja a szomszéd épületet azon számítással, hogy a lármára s vészhirre a major népessége a tüz színhelyére csődülvén, az okozott zavar és a majornak önzetlensége alatt a czéljául kitűzött nő-elragadást akadálytalanul véghez viheti. Tegyük fel, hogy a merénylet sikerült, a nőrablás végrehajtatott ; azonban valaki a távolból meglátván a gonosz tettet s hirt adván, a rögtön lóra kapott cselédségnek sikerült a tettest elfogni, még mielőtt cselekménye a B. T. K. 232. §-ában meghatározott bűntettbe vagy ennek kísérletébe átment volna. A czélul kitűzött bűntett ez esetben a személyes szabadságnak a B. T. K. 321. §-ában meghatározott megsértése volt, melyre az idézett törvény öt évig terjedhető fegyházat szab. Ellenben a cselekmény, melylyel a tettes a czéljául kitűzött merényletet véghez vitte, a B. T. K. 423. t$-a I. pontjában meghatározott, tiz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő bűntett. Beleolvadt-e a tizenöt évi fegyház az öt évibe, a nagy a kicsibe, a súlyos az enyhébe ? Ha a vita alá vont theoria áll : igen ; hisz a czélul kitűzött cselekmény a nő-elragadás volt, és az végre is hajtatván , az eszközlő cselekményt felvette magába és ez által elenyésztette. De ha e theoria nem áll; ha ezzel ellentétben azon theoria érvényesül, melyet a törvény követel, s a Curia a rablás czéljából elkövetett gyilkosság esetében elfogadott és fenntartott ; ha azon elv és rendszer áll fenn, mely az idegen házba behatoló tolvajok ellenében, valamint a jogosan lezálogolt dolognak a tulajdonos által véghezvitt jogtalan elvétele czéljából betörő egyén ellen jutott érvényre : akkor a gyújtogató és nőragadó nem a 321. §-banmeghatározott, hanem az ebben és egyszersmind a 423. §. alá eső bűntettben lesz bűnös, s csak a concursus ideális és reális határvonalai iránti subtilis elmélet enyhébb felfogásának fogja köszönni, ha kettős cselekméuye a B. T. K. 95. £-a és nem 96. §-a szerint minősíttetik, s ez utóbbi esetben a határozott tartamú szabadságvesztés-büntetések iránti tekintetből föltétlenül szükséges maximumnak tulajdonithatja, hogy a B. T. K. IOO. gátiak kedvezménye következtében csak is tizenöt évi fegyházra ítéltetik. Beolvadt-e a gyújtogatás a nőragadásba ? Beolvadt-e a betörés a jogtalan elsajátításba ? Beleolvadt-e a gyilkosság a rablásba vagy a gyilkosság a vizáradás okozásába2 Mindezek a büntető jog és a distributiva justitia szempontjából oly kérdések, mintha a mathematikus azt kérdezné: beleolvad-e a három az egybe? mintha a természettudós azt kérdezné : befér-e a tiz méter szélességű szi-