Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

i6 Csemegi Károly lárd anyag az egy méter szélességű üregbe ? Mind ez természeti lehetetlenség, tehát absöltit — és igy jogi lehetetlenség is. A szerencsésen leküzdött scholasticismus kéjelgett valaha az ily paradoxonok subtilis bizonyitgatásain ; ennek schemáival és formuláival összhangzásban lehetett a tétel, mely sze.iint annál sublimisebb, tudományosabb a thesis, minél hihetetlenebbnek látta azt az áltudomány csavarásai által ki nem ficzamitott józan ész. Ma nem hiszszük, hogy a nagy befér a kicsinybe, nem hiszsziik, hogy a sűlyos evanescál az enyhében, nem hiszszük, és semmiféle alakjában, semmiféle indokolás mellett nem hisszük mindezt, hanem egyenesen es határozottan paradoxonnak nyilvánítjuk, hogy a büntettet absorbeálja a vétség, vagy a vétséget absorbeálhassa a kihágás. Ezzel ellentétben már a frag. 32. §. 1 ad Leg. Aqu-ból tudjuk, s a bővebb analysis folytán nyert elismerés által vont határok között alkalmazzuk is azon sententiát : y>Deltctum május absorbet minus«; és alkalmazzuk ennek másik variánsát: -»poeua major absorbet minorem.« Alapjában és helyes értelmezéssel, ma is magunkénak valljuk U 1 p i a n n a k, Vuchetichünk által is idézett amaz igaz és helyes sententiáját: *Nunquam p/ura dclkta concurreutia faciunt, ut ultius inpuaitas dctur « És itt elérkeztem feladatom azon pontjához, a hol az általam vallott nézet helyességet nem többé indirecte vagyis az ellennézet tarthatatlanságából, consequentiájának a törvény alaptételével, a büntetési rendszerrel, gyakorlatunkkal ellentétes voltából, hanem egyenesen önmagából és azon jogi intézmény természetéből szándékozom bebizonyítani, a mely alá az eset tartozik. Egyelőre kerülve minden jogi szempontot es minősítést, a puszta tény ekként áll : Vádlott éjnek idején bement a károsnak nyitott udvarába, ott feloldotta azon spárga-csomót, melylyel a kamara kilincse a.z idegenek behatolása, az egyszerű és könnyű felnyitás elleni oltalmul lekötve volt, és bcmenvc a kamarába, abból három csirkét ellopott. Vádlott behatolt tehát másnak kamrájába : ez tény. Vádlott látta a kilincset lekötő csomót és azt feloldotta : ez szintén tény. Vádiottt tudta és tudnia kellett, hogy e kilincs lekötésének nincs más czélja, mint az idegenek behatolását lehetőleg akadályozni. Midőn tehát vádlott ennek ellenére felnyitotta a kilincset lekötő csomót s a kamarába bement, tudta, hogy oly helyiségbe megy be, melyet a tulajdonos másoknak belépése ellen védeni akart ; tudta tehát, h o ^ y behatolás a által a helyiség tulajdonosának akarata ellen cselekszik. Vádlott a mondott módon bejutván a kamarába, ott a helyiség gazdájának tulajdonát képező csirkét eltulajdonitási szándékkal