Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

1 r> HALMÁGYI SÁNDOR quasi a nemzet — nemesség — a »hivatalos nemzet« egyenjogúsításáról volt szó. S midőn a rendek többsége Werbőczit az ország nádorává választotta, úgyszólván democraticus irány győzelme ünnepeltetett e tényben. Hogy ez az irány a magyar társadalomban tovább nem fejlett, ezért minden európai társadalmak közt talán a magyart, a legszerencsétlenebb viszonyok közt küzdő magyar társadalmat, lehet legkevésbbé elitélni. A democraticus irány, a jogegyenlőség eszméje, Francziaországban is csak a mult évszáz végén s Európa többi államaiban tulajdonkép szintén csak 1848 óta hódította meg a társadalmat. A haladó korszellem hazánkban 1848 előtt, a mint e czikk elején jelzém, csak úgynevezett kötött útlevéllel, melyről idegen gyámkodás gondoskotott, vándorolhatott házról-házra. Annál igazságtalanabb volna, el nem ismerni az 1848 előtti magyar társadalom azon érdemét, hogy mindamellett megértette a korszellem szavát s már a negyvenes évek elején világnézete átalakításával önmagát előkészítette arra a nagy elhatározásra, melylyel 1848-ban e hazát a jogegyenlőség által meghódított földnek, szabad ember, szabad föld és szabad gondolat hazájának nyilvánította. És ismét a magyar jogászok voltak azok, a kik a magyar reform eszméjének szolgálatában nemcsak hátul nem maradtak, hanem Szalayval és Deák Ferenczczel élükön első sorban küzdöttek, együtt küzdöttek a magyar doctrinairekkel, Széchényivel, mindenkivel, a ki a régi társadalom helyett mást, modern társadalmat teremteni óhajtott. Széchényi a regeneratio iránti nagy programmjával s taktikájával (»kimélve reszeljük az előítéleteket*) lépésről lépésre haladott előre. De, íme, épen a magyar codificatio volt az, a mi a jeget a legkényesebb ponton egyszerre megtörte. Az 1840-dik évi országgyűlés által a büntető rendszer előkészítésére kiküldött országos bizottság, melynek tagjai közt annyi jeles jogász volt, azon kezdte, hogy kimondta, miszerint az 1827. évi országgyűlés országos választmánya által előterjesztett javaslat szerinti büntetőtörvény tökéletesítésén felyül magasabb feladatot tűzött ki maga elibe, s egyik ülésében csakhamar és pedig egyhangúlag kimondotta, hogy bűnügyekben az uri székek megszüntettetnek s hogy a törvény előtt az ország összes lakosai egyenlőknek tekintendők. Roppant nagy dolog volt ez akkor a magyar világrendben sokkal nagyobb mint az, hogy a halálbüntetés eltörlését is kimondták és, a mire tisztelt véleményelleneseink ma oly büszkén hivatkoznak,