Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]
A MAGYAR JOGÁSZOK í:s A MAGYAR TÁRSADALOM az esküdtszéki intézmény felállításáról is beszéltek, esküdtszékekről, a melyeknek tagja lehet minden — nemes ember, meg a községi biró. Széchenyi csak azon kéréssel merte kezdeni, hogy a nemes ember ismerje el a jogegyenlőséget legalább a lánczhidon ; fizessen ő is vámot. A codificationalis országgyűlési bizottság pedig emiitett határozatával bűnügyekben az egész országra, minden néprétegre kiterjedő jogegyenlőséget proclamált s az uri székek feldöntésével a régi világnak egy nagy bástyáját, a modern társadalmi reform útjában mereven állót, egyenesen ledöntötte. És habár ez alkotmányba vágó, a nemesség kiváltságainak ősi alapját megbontó mozzanat volt, nagy érdekeket és szenvedélyeket érinteni alkalmas az a társadalom se jogászait, se reformereit otromba önzéssel nem támadta meg még csak az ablakát se verte be senkinek. Annak a társadalomnak közszelleme már meg volt hódítva a reformeszmék által. Még lett volna hatalma küzdeni az 1848-ki forradalom szelleme ellen; készségesen is támogatta volna az akkori hatalom. De a »lateinerek« és az >>ideálisták« már megtanították volt arra, hogy nincs szebb és nincs okosabb tennivalója, mint ha követi a regebeli phönix-madár példáját: sibi funera cantando jó kedvvel meghal, hogy újjászülessék. S meghozta az 1848-dik i törvényeket. Sőt nyomban rá — jeléül, hogy cselekvénye őszinte, mély meggyőződésből eredő volt — meg is harczolt e törvényekért csatákban, melyekről a történelem beszél. Ki állott ez utóbbi nagyszerű actió élin ? Ki volt annak az egész társadalom által elfogadott vezére ? Egy ügyvéd, a ki őseiről se fényes nevet se uradalmakat nem örökölt, de nagy szónoknak született. A magyar jogtörténelem ösvényein végig futva, csakúgy hirtelenében is, mint ez e szerény értekezés keretében történhetik, történelmi tények alapján constatálható az, hogy a magyar jogászokat a társadalom és nemzet történetében mindenütt ott találjuk felette fontos cselekvő szerepben, nagy befolyással az intézményekbe vetett erkölcsi alapok lefektetése, idegenszerű befolyások vagy elkorhadás elleni megvédése, reformálása és fejlesztése körül. Koczkáztatni is merem azon állítást, miszerint a magyar társadalom alakulásának törtenete (a valódi magyar történet) a magyar jogtörténelem fáklyája nélkül teljes világosságba nem helyezhető. S mit mondjunk a legújabb korról ? a modern codificatio koráról Midőn Magyarországnak az 1867-dik évi kiegyezéssel újból megnyílt az alkalom, hogy 300 év óta elnyomott, provinciális hely-