Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]

IRODALOM 69 kének megállapítására nézve semminemű útbaigazítást nem nyújt, ezt a partieularis jogfejlődésre bízza. A földmivelő népnél a vagyoni önállóságnak, az önálló gazdasági életnek kezdete a esaládalapitás, a házasság, és igy csak természetszerű, hogy a lelkésznek járó állandó szolgáltatások teljesítésére irányuló kötelezettség a családalapítás tényéhez, a házassághoz, fűződik. Hogy ez nálunk is igy volt, azt egyebek között kétségenkivülivé teszik a párbér és ágybér nevezetek, valamint azok latin synonimái: lecticale vagy lectiea. Párbérnek vagy ágybérnek nevezte a magyar nép nyelve az állandó lelkészi szolgáltatást, az egyházközségi adót, mert az a házasságra lépéssel, a családalapítással vette kezdetét. Már az 1546. évi decretum 7-ik czikke szerint a kath. lelkészek minden házasságban élő plébániai tag után egy magyar dénárt tartoztak űzetni hadi contributio fejében, a mi világosan mutatja, hogy csak a házasságban élők után húztak állandó évi jövedelmet. Már a 17-ik század elejétől kezdve két ellentétes elv nyer alkalmazást a párbérszolgáltatások mértékének megállapításánál : az egyenlő és a vagyoni helyzet szerint különböző teherviselés elve. Bizonyos parochiákban a nős férfiak egyenlő párbért űzetnek, másutt ellenben a párbérszolgáltatások mennyisége és minősége a hivek vagyoni helyzete szerint különböző. A jobbágyi rendhez tartozók három nagy csoportra oszlanak : telkes jobbágyokra (jobbagiones, coloni, sessionati), házas zsellérekre (inquilini, inquilini domos habentes), házatlan zsellérekre (subinquilini, inquilini domos non habentes). Ezen principális gazdasági különbség az, mely első sorban a párbérszolgáltatások vagyonszerinti kivetésénél kifejezésre jut. A szolgáltatás mértékének különbözősége részint a minőségben, részint a menynyiségben, részint mindkettőben kifejezésre jut. A telkes gazdák rendszerint gabonát szolgáltatnak, ellenben a házas és házatlan zsellérek pénzt vagy kézi munkát. Később a teherkivetési kulcs sok helyen tökéletesedik s nem marad meg a hármas osztályozásnál, hanem tekintetbe veszi azon vagyoni különbséget is, mely az egész, fél és negyed telkes jobbágyok között fen forog. A visitationalis könyvek ezen kitételei: »singuli sessionati solvunt unam metretam tritich', »qúilibet colonus dat duas metretas frumenti«, ;>a quilibet sessione datur ima metreta siliginis«, »quaelibet domus solvit unura eubuluin frumenti«, »a singulis domibus praestatur unum par pullorum<' stb. nem egyebek, mint a vagyonszerinti párbérkivetés különböző sablonjai. Korántsem jeleznek azok a telken vagy a hason nyugvó dologi terheket, mert a vagyon szerint kivetett párbér is a személyi állapot szerint irányul és a visitatio eanonicában megjelölt szolgáltatásokat csak a házasságban élő telkes jobbágyok és házas zsellérek tartoznak teljesíteni, ellenben az özvegy vagy nőtlen állapotúak vagy semmi szolgáltatást nem teljesítenek vagy a rendesnél kevesebbet. Különösen a »clomus« kifejezés a visitatio canonicákban nem a házat mint realitást jelzi, hanem az önálló háztartást, a külön háztüzhelyet, mert azon kor viszonyaihoz képest, az ónálló háztartás külön házat feltételez. Innen van, hogy a »domus« gyakran váltakozva és egyértelmüleg használtatik a »sessio«-val, >,sessionatus«-sal stb., a midőn annyit jelent, mint telkes jobbágyi háztartás. A »domus<' azonban általánosabb jelentőségű sablon kifejezés mint a »sessio« vagy »sessionatus«, mert nem csak a telkes jobbágyoknak, hanem a zsellérek egy részének is van háza, önálló háztartása.