Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]

70 IRODALOM Hazánkban a protestáns egyházak állami létjoga a bécsi békével s az azt beczikkelyezö 1608. k. e. I. t.-czikkel veszi kezdetét. A kath. egyház álláspontja szerint azonban ugy az 1608. k. e. I. t.-czikk, mint a többiek jogilag nem létezők, mert a kath. egyház más egyház létjogát maga mellett el nem ismeri és igy a protestáns egyházakat sem. A kath. egyház szempontjából a reformatio eretnekség, annak hivei mint eretnekek továbbra is a kath. egyház inrisdictiója alatt állanak s az egyház iránti mindennemű kötelezettségeiknek eleget tenni kötelesek. Ezen alaptételre támaszkodva indul meg az ellenreformatio s ezen alaptétel az, mely a protestánsok viszonyát a kath. egyház irányában dominálja az 1790/1. évi törvényhozásig. Az 1608. k. e. I. t.-czikk, valamint a későbbiek csak a szabad vallásgyakorlat elvét mondották ki ismét és ismét, de nem biztosították részletes szabványok által a protestáns hitfelekezetek függetlenségét, önállóságát az uralkodó kath. egyházzal szemben. A protestantismus főtámaszát, egyéb szervezet hiányában, a földesúri hatalom képezi s azért hirdetik a protestánsok a magyar közjog ellenére a földesúr »jus reformandi«-ját. Ámde az ellenreformatio is készségesen elfogadja ezen alkotmányellenes eszközt és kiaknázza a protestantismus megtörésére. A vallási küzdelem első korszakában, mely a linczi békéig, illetve az 1647. évi országgyűlésig tart, a hivek párbér szolgáltatásai a »ius reformandi« elvének uralma alatt állanak. A protestáns földesúr elűzvén községeiből a kath. papokat, az egyházi épületeket és javakat a praedicatoroknak adja át és a kath. hiten maradt jobbágyait is szorítja, hogy ezentúl a praedicatorok javára adózzanak. Majd megfordítva a kath. földesúr a praedicatorokat űzi el és a protestánsokat a kath. pap irányában előbbi szolgáltatásaik teljesítésére szorítja. E két szélsőség közé eső állapot, midőn ugy a katholikusok mint a protestánsok megtartják saját papjukat és ki-ki a magáénak szolgáltat. A linczi békében két új eszme nyer határozott kifejezést, u. m. a földesurak ius reformandijának elejtése és az egyházközi viszonyok részletes szabályozásának szükségessége. E két eszmének realizálása képezte az 1647-iki országgyűlés feadatát. A ius reformandi elejtetik ugyan és ez kétségkívül nagy vívmány; de a protestáns egyházak jogállása sem a királyi hatalommal sem a kath. egyházzal szemben nem nyert részletes szabályozást, csak a legégetőbbnek látszó kérdések nyertek ugy ahogy elintézést. A lelkészeknek járó szolgáltatásokról a 11. és 12. t. czikkek intézkednek. A 11. t.-cz. röviden szól és viszonosság elve alapján kimondja, hogy sem a protestáns rendek a kath. papoknak sem a kath. rendek a protestáns papoknak fizetni nem tartoznak. A párbérügy tulajdonképeni rendezése azonban a 12-ik tcz.-ben foglaltatik, mely a jobbágyi rend (misera plebs) egyházi szolgáltatásairól szól. A törvény különbséget tesz parochialis és nem parochialis helyek között. Perochialis helyeken, ha a parochia dóssal bir, ha a kath. lelkésznek biztos jövedelmi forrásai vannak, akkor mind a katholikusok mind a protestánsok csak saját papjuknak fizetnek ; ha ellenben a parochia dóssal nem bir, akkor a párbér tekintet nélkül a hivek számarányára a kath. és protestáns papok között egyenlően osztandó fel. Nem parochialis. helyeken ki-ki saját papjának szolgáltat. Ezen különbségtétel parochialis és nem parochialis helyek között a kath. egyház javára tett engedmény. A törvényhozás biztosítani akarta a kath. parochiák fenmaradását ott is, hol a protestánsok több-