Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

A MAGYAR JOGÁSZOK ÉS A MAGYAR TÁRSADALOM 7 s az addigi társadalmat és jogrendet oly lényegesen átváltoztatta azzá, a mi a mai társadalom és jogrend. Ez utóbbi mozzanat ép oly gyökeresen átalakító hatású volt, mint a 885 év előtti, midőn Szent István a keresztény magyar társadalmat alapította, mig az 1514-diki codificatio »Tekintetes és nemes Magyarországnak törvényeit és megrögzött szokásait« * rendszeresítő, tehát már meglevő alapokon rendező alkotást ered­ményezvén, a magyar társadalom és jogrend valamely lényeges iránybani átalakítására nem hatott. Erre az akkori magyar jogászo­kat és törvényhozókat valamely külföldi eszmény nem is izgathatta. Az akkori Európa többi államaiban a társadalom és jogrend, a közfelfogás és közszellem, semmivel se ragyogott magasabb szín­vonalon se forma se lényeg tekintetében. A mi 300 év előtti codi­ficatiónk tehát nem változtatta meg a mi világunk képét, mint 1848 és Szent István reformjaival ; de a mit a magyar codificatio 300 év előtt a nemzet kezébe adott, az erős paizsnak bizonyult, melyet a mohácsi katastropha se repeszthetett ketté s mely alatt a magyar társadalom és magyar jogrend a legnagyobb veszélyek közt nemzedékről nemzedékre sikerrel védte magát. Ezt ne feledjük ! A magyar jogászok mai nemzedéke, kik a Werbőczi-világ bástyáit az újkor szellemének fuvallatára 1848-ban már csak ledőlni láttuk, de az azok közt szabályozott és lefolyt élet mozzanatairól a szemlélő közvetlenségével nem beszélhetünk s a kik más eszme­körben, a háromszáz év óta (helyesebben : csak ez évszáz elejétől fogva) oly nagy lendülettel fejlett jogtudomány színvonalán nyertük neveltetésünket: mi már csak a jogtörténelmi tanulmányozás fárad­ságos ösvényén juthatunk el a higgadt felfogás és alapos megértés azon pontjához, a hol félreismerés nélkül méltathatjuk 300 év előtti codificatiónk jelentőségét. Modern, de csak álarany értékével ér fel sok elménczkedés, mely a codificatio mai követelményeinek színvonaláról szórta nyilait arra a codexre. Mintha bizony szabad volna 300 év utáni fejlés magas­latáról venni mértéket annak megbirálásához ! Nem szabad ! s ezt a tré­fát a komoly magyar jogász legkevésbbé engedheti meg magának már csak azért sem, mert ekép nem csak hamis mértékkel ítélne el egy jogász-nemzedéket, mely korának színvonalán álott, hanem önmagát fosztja meg attól az elégtételtől, hogy egy világosságba * »Leges et Consvetudines approbatas Inclyti Regni Hungáriáé descrip­turus« — igy kezdi Werböczi a törvénykönyv prologját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom