Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

8 HALMÁGYl SÁNDOR állított j o g t ö r t é n e 1 m i tényben talpra állithasson egy igazságot: azt, hogy a magyar jogászok és törvénytudók mindig és a maga idejében teljesítették kötelességüket e hazában hasznos közrehatással, s hogy ezt a hazát nem csak a fringia és a sallang tartotta meg társadalmi és nemzeti egységben, mely nélkül rég szétporlottunk volna. Ám óvakodjunk kérkedőleg mutatni rá, hogy a magyar a codificatio terén az európai nemzeteket körülbelől 300 évvel megelőzte. De szégyenére nem válik ám a magyar társadalomnak, hogy rendszeres törvénykönyv alkotásának szükségességét már évszázadokkal ezelőtt belátta, hogy a jogrend szabályozásáról már akkor önálló és a kor igényeinek megfelelő, sőt a tudomány és politika emberei által külföldön is nagyrabecsült nemzeti codex-szel gondoskodott. Az pedig bizonyos, hogy épen a gondviselés művének látszik s az is volt, ha az akkori közszellem foglalkozása ezzel a nagy kérdéssel s maga a codificatio befejezése megelőzte a csakhamar bekövetkezett mohácsi veszedelmet. Az sem kicsinylendő tény, hogy mig a többi codex mint a hatalom által ráparancsolt ajándék jutott a népek birtokába, addig a mi 300 év előtti codexünket maga a társadalom bámulatos érdekeltséggel készítette elő, maga a nemzet alkotta rendes törvényhozás utján. S nem a tekintély, nem a királyi parancs, hanem a társadalom tartotta fenn azt igazi fanaticus ragaszkodással. Az a társadalom, ha vizsgáljuk dolgait, már akkor mélyen áthatottnak látszik azon meggyőződéstől, hogy jogrend nélkül nincs valódi állam s egyiknek mint a másiknak — ha egészséges akar lenni — lehetőleg nemzeti alapokon kell nyugodnia; hogy egy törvénykönyv hatásától a nemzeti társadalom fejlése függ; hogy a törvény nem csak a törvénytudókat s a jogrend nem csak a jogászokat és a kormányhatalmat érdeklő dolog. Az a társadalom — habár csak a nemességből állott — rokonszenvesebb szempontból tudta megbecsülni jogászait és törvénytudóit. A codex megalkotását mint a legfontosabb országos tények egyikét tekintette, mit bizonyít az is, hogy az országgyűlés a jogtudósnak és államférfiunak, ki a munkát végzé s a törvényjavaslatot előterjeszté, nemzeti jutalmat rendelt: öt pénzt (dénárt) minden telektől az országban. A mohácsi katastropha után pedig, midőn az ország codexe mintegy nemzeti bibliává avattatott fel, a jogászi és törvénytudási