Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 6. szám - A kártérítés tanának alapvonalai. 2. [r.]

IRODALOM 553 még megtoldaná azzal, hogy gyógyithatlan elmebetegség miatt is fel lehessen a házasságot bontani. Az indokolás a következő : »Ha valakiről bizonyos, hogy gyógyiihatlanul elmebeteg, hogy életfogytáig tébolydába zárva kell tartani, ugyan miféle tekintetek (!) szólanak a mellett, hogy ennek házassága fentartassék ? és az egészséges, talán még élte tavaszán le\ o hitvestárs esetleg egész életére megakadályoztassék abban, hogy új házasságra léphessen, családot alapithasson, boldog lehessen. Azon érvelés, hogy az elmebetegség szerencsétlenség, mely ugy éri az egészséges felet, mint a beteget, melyet tehát az előbbi is békével tartozik tűrni, még nem győz meg bennünket arról, hogy miért kelljen a törvényhozónak a szerencsétlenséget, a helyett, hogy azt kisebb körre szoritani igyekeznék, még szaporítani és önkénytelenül eszünkbe juttatja a hindu nő sorsát, ki a férjét ért szerencsétlenséget megosztandó, az elhalt férjjel együtt elevenen a máglyán meg lesz égetve.«. Szerző kiemeli ugyan, hogy »az egyház tana szerint a szerencsétlenség egyáltalában nem ok arra nézve, hogy a házasság felbontassék«, továbbá azt is kiemeli, hogy »az elmebetegség gyógyithatlanságát szerfelett nehéz meghatározni«, de azért szerinte semmiféle tekintet sem volna, mi az ellen szólna, hogy elmebetegség miatt válásra jog adassék. A gyakorlat szempontjából a kérdésre, vájjon nálunk felbontható-e a házasság gyógyithatlan elmebetegség miatt? igy felel: />A törvény és törvényes szabályrendeletek szerint nem, de ha az eset az engesztelhetlen gyűlölség czíme alá vonható, akkor egy kis jóakarattal igen.« Azt hiszem, ennek a jóakaratnak az ideje nálunk még nem következett be. Azt is hiszem, hogy ezt az időt szerző érzelgős okadatolása sem fogja siettetni. A hatóságnak nem áll kötelességében a szerencsétlen házasok válását elősegiteni csak azért, hogy a szerencsétlen házasok talán, majd szerencsés házasságokat fognak kötni. Ilyen problematikus eredmények elősegítése arra szolgálna, hogy a házassági kötelmek a köztudatban még jobban elhomályosodnának, könnyelmű házasságkötések segittetnének elő s ép annak nyittatnék tág kapu, hogy szerencsétlen házasságok keletkezzenek. Jól mondja ezt Scheurl, a jeles protestáns kanonista, s meg azt is, hogy a házassági válás könnyűsége oly szenvedélyeket táplál, melyek ép arra alkalmasak, hogy szerencsétlen házasságok támadjanak. A 14. §. a protestánsok ágy és asztaltóli elválását tárgyazza és szóba hozza, hogy az ágy és asztaltóli ideiglenes elválás önállóan is elrendelhető, de a gyakorlat oly pert nem ismer, melyben csakis ágy és asztaltóli elválás kéretik. Szerző azonban elfelejti megjegyezni, hogy e jelenségnek ép az az oka, hogy a végelválás igen meg van könnyítve. Következnek az erdélyi protestánsok és unitáriusoknál dívó válóokok (15. és 16. §.). Ez az egész czím minden tudományos feldolgozás hiján van. A válóokok az erdélyi reformátusoknál Bód Péter Synopsisa ulán soroltatnak fel, melyekhez a házassági pátensből az engesztelhetlen