Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 6. szám - A kártérítés tanának alapvonalai. 2. [r.]

552 IRODALOM egyéb, mint a kölcsönös beleegyezés«. Hogy szerzőnek mennyire nincs igaza, erről már szólottam. Még csak azt jegyzem meg, hogy a pátens egyáltalában nem határozza meg azt, hogy mi légyen az engesztelhetlen gyűlölség, a capitale ódium aut insuperabilis aversio. Erre a pátensben semmiféle definitio sincs adva. Az korántsem definitio, hogy az engesztelhetetlen gyűlölség mellett még az is megkívántatik, hogy a házasság felbontását mindkét fél kérje. A szerző a következőt constalálja: »A mi azon kérdést illeti mennyiben engedhető meg a házasság felbontása, ha a felbontást a másik fél ellenzi, ismételjük, miszerint a felbontás ily esetben is megengedtetik, ha a bíróság a felbontást igazságosnak találja.« Nem hiában mondja továbbad a szerző : »Hol a birói arbitriumnak ily tág tere nyilik, ott a törvénykezési gyakorlatban visszatükröződő általános jogszabályok felállítása igen nehéz. Mi ezt a meglévő döntvényanyag alapján a következőkben kísértjük meg.« En csak azt vagyok kénytelen constatálni, hogy miután eddigelé a gyakorlat nem találta cl az eligazodást, ez a döntvényanyagból a szerzőnek sem sikerülhetett. Nem is lesz addig eligazodás, mig a gyakorlat vissza nem tér arra, hogy a pátenst — mely törvényül szolgál — megtartsa. Csak addig volt a gyakorlat egyöntetű, mig a gyakorlatban az engesztelhetlen gyülölségre, mint válási okra, azon kellék megtartatott, hogy az csak akkor eredményezhet válást, ha ezt mindkét fél kívánja. Kár, hogy e tekintetben szerző nem reílectált a 48 előtti bírósági gyakorlatra. Következik ily czimű fejezet: »Egyéb válási okok*, melyek tulajdonkép nem léteznek, de annálfogva állottak elő, hogy a bírósági gyakorlat engesztelhetlen gyűlölség czímén akkor is felbontja a házasságot, ha a válást csak az egyik fél akarja s abba a másik fél beleegyezését nem adja. Ilyenkor a bíróság a házasságot ismételt kegyetlenség, iszákosság, a minden erkölcsi érzetet lábbal tipró kicsapongó életmód, alacsony bűntett miatt való elitélés, jellembe vágó cselekedetek, a férj rangjához mért tartás makacs megtagadása, a vétkes fél önhibája által okozott ragályos vagy csak undort is gerjesztő betegség stb. stb. miatt a házasságot felbontja. Az okokat ugy, mint egymásután következnek, szerző felsorolja s rájok a következő meg-jegyzést teszi: »Bizonyos, hogy ezen okokból nálunk a házasság felbontható, a gyakorlat azonban nem ezen vétkekre fogja alapítani a házasság felbontását, hanem a házassági nyiltparanes szabványaira való tekintettel a vétket csak engesztelhetetlen gyűlölség indokául használja fel és a házasságot engesztelhetetlen gyűlölség alapján fogja felbontani.« Látni való, hogy a gyakorlatnak módjában áll annyi válást csinálni, a mennyit csak akar. Szerző ezt — habár a házassági praxis elposványosodásáról is tud beszélni — helyesli s a mondott eseteket