Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 6. szám - A kártérítés tanának alapvonalai. 2. [r.]

IRODALOM 551 mennyiben protestáns fejlemények. Ezt követelné a munka előszavában oly annyira hangoztatott jogi fejlődés. Az egyes válási okok a 9—13. §-ban adatnak elő azon sorrend szerint, melyben azokat a pátens emliti, a mi mutatja, hogy a tárgyalás módja kommentárszerü. A rendszeres egészbefoglalásnak semmi nyoma, a mi pedig szerzőnek az előszóban bevallott czélja. Protestáns szempontból tárgyalva a válási okokat, ezeket két főok, tudniillik a házasságtörés és a hűtlen elhagyás körül kellett volna csoportositani. Mindenesetre a házasságtörést kellett volna az első helyre tenni, ennek keretében a házastárs élete elleni törés el lett volna helyezhető. A házasságtörésről szóló szakasz meglehetősen sovány. Pedig a házasságtörésről, melynek tana szerző szerint is kánoni alapon áll, bőven kellett volna szólani. Még oly általánosan elismert tételt sem emlit a szerző, hogy sodornia és bestialitas is megállapítja a házasságtörést. A bizonyítási elvek sem méltányoltatnak kellően. A hűtlen elhagyásról különöset tanit szerző : »A hűtlen elhagyás ténye csak idézés által constatálható és be lesz bizonyítva, ha az eltűnt alperes a hirdetményi határidő alatt a bíróságnál nem jelentkezik.« Mintha bizony, ha a hirdetményi határidő eredménytelenül telt el, a bíróságnak ennek daczára nem volna joga a válni akaró felperest keresetével ítéletet mondva elutasítani, vagy ha jelentkezik is a hűtlen fél s az elhagyást nem tudja igazolni, a felperesi keresetnek nem adhatna helyt. A bíróság a kereset materialis feltételeit csak az Ítéletben bírálja el. Még ha jelentkezik is a hűtlen fél, a z nem elégséges ok arra, hogy felperes kereseti fellépése egyszerűen kárba veszszen. A pátens az elhagyótól világosan megkívánja, hogy az elhagyás helyes okát adja, a miből önként következik, hogy ha ezt nem teszi, az elválasztás hűtlen elhagyás miatt mégis megtörténhetik. A szerző által felállított tételből az ellenkező következik, tudniillik az, hogy az elhagyás be nem lesz bizonyítva, ha az eltűnt alperes a hirdetményi határidő alatt a bíróságnál jelentkezik. Minden a hirdetményi határidő alatt való meg- vagy meg nem jelenésen fordulna meg. Innét van, hogy szerző szerint a hűtlen elhagyó hiába jelentkeznék az ítélet meghozatala előtt, ha a hirdetményi határidő már letelt. Ilyenkor, ha jelentkezik is az elhagyó s bármennyire ellenzi is a felbontást, a házasság felbontandó, »mert a hűtlen elhagyás ténye már be van fejezve és a házasság felbontása a hirdetményben foglalt sanctio következményekép jelentkezik«. Ugy tudom, hogy a békéltetés még ilyenkor is megkisérlendő, a mi ha nem sikerül, a per újra tárgyalandó s ezen tárgyalás eredményéhez képest kell határozatot hozni. Következik az engesztelhetlen gyülölségről szóló külön szakasz. Itt szerző újra ismétli azon nézetét, hogy az engesztelhetlen gyűlölség miatti válás, ^>mint azt a pátens meghatározza . . . lényegileg nem