Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám - Tettesek és részesek az olasz javaslat szerint

TETTESEK ÉS RÉSZESEK AZ OLASZ JAVASLAT SZERINT 417 Bizonyíthatja a jogtudós, parancsolhatja a törvényhozó, hogy 3 segéd mindig feltétlenül, vagy talán csak bizonyos esetekben (p. o. in atrocioribus) vagy bizonyos körülmények között' (p. o. az u. n. lényeges segély vagy szövetség esetében) a tettessel egyenlően büntetendő. Ha ez a társadalmi védelem érdekében szükséges, intézkedése köszönetet fog érdemelni, ha nem, a túlhajtott szigor szemrehányását nem fogja elkerülni; de minden esetre olyasmit tett, a mit tehetett, a mi hatalmában állott, a mire illetékes volt. De hogy a segédből, a ki egyszer a dolog természete szerint segéd, tettest csináljon, ezt már nem tehetir mert ez természeti lehetetlenség. De nem is szükséges, hogy tegye, mert czélját, mint e néhány szóból is látható, különben is elérheti. Hajdan a kísérletet is egyenlően büntették a bevégzett büntettél; most is egyenlően bünteti még a régi elmélet egyedüli örököse, a franczia code pénal. De azért azelőtt sem mondták, sem a franczia code nem mondja, hogy a kísérlet bevégzett bűntett, hanem azt mondja: »toute tentative de crime est considérée comme le crime méme«r annak tekintetik, már t. i. jogi hatásait illetőleg. Azért, mert a kísérlet egyenlően büntettetik a bevégzett bűntettel, arra, ki emberölési kísérletért ítéltetett el, nem lehet mondani, hogy emberölést követett el. A magyar büntető törvénykönyv is kétségtelenül túlterjeszti a tettes jogi fogalmát a természeti értelemben vett tettes körén. De mert a lénytani igazságokat ismeri s tiszteletben tartja, azért az erre vonatkozó §-ban nem is a tettes fogalmát határozza meg, sőt e fogalom meghatározását, mint olyat, mely a dolog természete szerint határozódván meg, külön törvényes meghatározást nem igényel, szándékosan mellőzi; hanem meghatározza azt, hogy kiket kiván tetteseknek tekinteni, kikre látja igazságosnak a tettesre szabott büntetés alkalmazását. A magyar büntető törvénykönyv és az olasz javaslat egyik lényeges különbségét szabadjon egy gyakorlati példa segélyével megvilágosítani. Azt hiszem, az összehasonlítás eredménye a magyar büntető törvénykönyv előnyére fog kiütni. Egy nőn erőszakos nemi közösülés követtetik el. A merénylet akként hajtatik végre, hogy míg A. közösül, B. tartja a magát védeni akaró áldozatot s ekként megakadályozván vagy legalább gyengitvén ellentállási képességét, lehetségessé teszi a bűntettet. Első tekintetre bizonyos, hogy a jogérzület, a társadalmi védelem igaz szüksége, a két gonosznak egyenlő büntetését, egy s ugyanazon büntetési tétel szerinti megítélését követeli. A.-tól eltekinthetünk; csak B.-vel kell foglalkoznunk. A magyar büntető törvénykönyv 70. §-a alapján B. kétségkívül »tettesnek tekintendőd, mert az erőszakos nemi közösülés bűntettének egyik constitutiv elemét, az erőszakot, ő létesítette, tehát a 76. § alapján az elkövetett bűntettre határozott büntetéssel büntetendő, vagyis azon büntetési tétel szerint, mely alá A. esik. De természeti értelemben, lénytanilag tekintve B. nem tettes, s a dolog természete szerint nem lehet az. Mert a dolog természete szerint a »nemi közösülés« tettese csak az lehet, a ki nemileg közösül; a ki pedig nem közösült, arra lehetetlen azt mondani, hogy tettes. Ez annyi volna, mint azt mondani: »te nem közösültél, tehát — közösültél«, contradictio in terminis. Az olasz javaslat a tettes fogalmát a lénytani igazságnak megfelelően határozván meg, B. nem is lesz tettesnek minősíthető ; minősítendő lesz a részesek kategóriáit megállapító szakasz 4-ik