Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám - Tettesek és részesek az olasz javaslat szerint

4i8 DR. HEIL FAUSZTINpontja szerinti részesnek (1. alább). Ezen részesek büntetése 1 — 2 fokkal enyhébb a tettes büntetésénél, kivévén, »ha segélyük nélkül a bűntett végre nem hajtatott volna«, mely esetben a büntetés enyhítésének nincs helye. Ez az u. n. lényeges segély. A mi esetünkben kétségtelenül ez forog fenn; s igy az olasz javaslat szerint is B. a tettesre szabott büntetési tétel alá esik. íme, az eredmény ugyanaz. De a logikai operatio, mely ugyanazon eredményre vezet, mily könnyű, mily egyszerű, mily biztos a magyar büntető törvénykönyv szerint, ellenben mily nehéz, mesterkélt, bizonytalan s azért sokkal könnyebben megtévesztő az olasz javaslat szerint! De ha a logikai operatio nagyobb könnyűsége csak relatív előny, absolut előny az, hogy, mint az eddigiekből látható, azon kérdés eldöntésénél: »Ki ellen alkalmazható a tettes büntetése«, (mert a kérdést így kell helyesen feltenni s nem ugy. hogy »ki tettes«) a magyar büntetőtörvénykönyv »határozott« ismérvet ad (a bűntett valamely constitutiv elemének létesítését), az olasz javaslat pedig határozatlant (a lényeges segélyt). A javaslat a tettes fogalmát igy határozza meg: »Art. 65. Tettesek a bűntettet megállapító cselekedetnek közvetlen elkövetői.« A szó értelme s a tudomány tanítása szerint — igy szól az indokolás — tettes csak az lehet, a ki »azon physikai cselekedetet« hajtja végre, a mely által a bűntett consummáltatik, bevégeztetik, a mely a bűntett constitutiv eredményét közvetlenül létesiti. A többi közreműködők, bármilyen legyen a többé-kevésbbé közvetlen közreműködés foka : részesek, accessorius delinquensek (complici o delinquenti accessori). Ezen fogalmat fogadja el a javaslat, mint a legegyszerűbbet s legigazabbat. Azon szükség, hogy a segédek, az accessorius részesek közül némelyik szigorúbban s jelesül a tettessel egyenlően büntettessék, több írót, több törvényhozást a tettes fogalmának kiterjesztésére vezette; arra, hogy tetteseknek minősíttessenek azok is, a kik a bűntett végrehajtásánál közvetlenül közreműködtek, s azok is, a kik a nélkül hogy tettleges részt vettek volna, a bűntett »morális okát« képezik, mint jelesül a felbujtók. De a törvény ezen szükségnek igen jól eleget tehet oly intézkedés által, hogy bizonyos körülmények fenforgása esetén a részesek némelyike a tettes büntetésével büntettessék; a nélkül, hogy ezért a lények természetét meghamisítani, téves nomenclaturát használni s olyanokat is tetteseknek nevezni kellene, a kik tényleg nem tettesek. A senatusi tervezet ide vonatkozó 75. czikke két §-ból állott; az 1. §. szószerint megfelelt a mostani 65. czikknek. A 2-ik § igy szólott: »Tetteseknek tekintetnek azok is, a kik a bűntettet megállapító cselekedetnél közvetlenül közreműködtek.« Ezek azok, kiket Carrara »correusok«-nak nevez. A »correus« szó a polgári jogból van kölcsönözve. Solidaritást, egyetemleges kötelezettséget jelent. Ennek analógiájára correitásnak mondatik: »az azok közötti viszony, kik a bűntett-consummatio (bevégzés) momentumaiban részt vesznek, tekintet nélkül az általuk véghezvitt cselekedetek kisebb vagy nagyobb fontosságára«.