Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám - Tettesek és részesek az olasz javaslat szerint

Tettesek és részesek az olasz javaslat szerint. Dr. HEIL FAUSZTIN budapesti k. aliigyésztől. A részesség elméletéről Mancini a javaslat indokolásában azt mondja, hogy arra nézve a jogtudósok között egyetértést hiába keresünk ; s hogy a positiv törvényhozások e nehéz kérdésben mennyire eltérnek egymástól, kitűnik abból, hogy a most emiitett miniszteri indokolás összehasonlító kimutatása szerint az európai törvénykönyvek csak a részesek osztályozása kérdésében hat külömböző rendszert követnek. »A törvény megsértése — igy szól az indokolás — nem mindig csak egy ember akaratának s kezének eredménye, mert nem ritkán megtörténik, hogy egy s ugyanazon bűntett elkövetésénél többen működnek közre. Ebből ered a »részesség« elmélete s e fontos és nehéz kérdés törvényhozási szabályozásának szüksége. E czélból először is a »tettes«, azután a »részesek« jogi fogalmát s ezek külömböző kategóriáit kell megállapítani, meghatározni ezek büntetését s végül a tudomány s az igazság elvei szerint szabályozni a beszámításnak az egyik részesről a másikra való kiterjeszthetőségét«. Az indokolás ezen bevezető szavaiban kijelölt tartalomnak megfelelően a fejezet öt szakaszból áll (Art. 65—69.) Az első szakasz a »tettes«, a második a >>részesek« fogalmát határozza meg, megállapítván a részeseknek négyféle kategóriáját. Ezzel annál kevésbbé tudunk egyetérteni, legalább szükségét annál kevésbbé tudjuk belátni, mert a büntetésre nézve csak az első kategóriába eső bűnrészeseknek (a magyar büntető törvényköny szerinti felbujtóknak) bün tetése különbözik a 2—4. kategóriákba eső bűnrészeseknek büntetésétől. A harmadik szakasz a büntetéseket szabályozza, fentartván a »lényeges segély« fogalmát. A negyedik szakasz az egyik tettes vagy részes személyes tulajdonságainak vagy körülményeinek a többi tettes vagy részesre való kihatását szabályozza, indokolt befolyást tulajdonítván annak, hogy ezen személyes tulajdonságok vagy körülmények a bűntett elkövetését könnyitették-e. Az ötödik szakasz végül azon materialis körülményeket tárgyalja, melyek a) a bűntett büntetését súlyosbítják, vagy b) a bűntett természetét megváltoztatják, vagy önmagukban különálló büntetendő cselekményt képeznek. A tettes jogi fogalma a legszűkebb körre van szorítva, vagyis jobban mondva a tettes jogi fogalma összeesik a tettes lénytani, a dolog természete szerinti fogalmával. A javaslat tisztában van azzal, hogy a jogász, de meg a törvényhozó sem változtathat azon tényeken, »quae in rerum natura sunt«. A természetileg, lénytanilag különböző dolgoknak a törvényhozó a maga czéljai tekintetéből egyenlő értéket s jelesül egyenlő jogi értéket tulaj donithat, azokat jogilag egyértéküeknek tekintheti; de a természetükön nem változtathat semmit.