Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 5. szám
A MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA KÖZT LÉTEZŐ ÁLLAMJOGI VISZONYRÓL ^Of sáig, királyaink választás utján jutottak trónra, bár az 1547. évi 5. törvény czikk értelmében e választás annyiban korlátoltatott, a mennyiben a választásnak a Ferdinándtól leszármazó valamelyik férfi családtagra kellett esnie (mert e törvényczikkben előforduló »haeredes« szó, miként annak értelmét Verböczy is magyarázta, csak a fiivadékokat jelentette) ezt bizonyítja e korszakban kelt törvényczikkeinknek egész sorozata melyek közül legyen elég az 1572: 1., 1622: 2., 1625: 3., 164Ó: 2., 1659: I. és 1665: 2. törvényczikkekre hivatkoznunk. A fentebb említett időszak alatt tehát a magyar királyi szék betöltésére nézve a leszármazás által korlátolt választás elve volt irányadó s igy az uralkodó ugyanazonosságánál fogva Magyarország és az ausztriai tartományok közt létrejött personal-unio egészen esetleges volt; s bár a magyar nemzet a fentebb emiitett oknál fogva ez egész időszak alatt mindig azt választotta királyul, ki egyszersmind az ausztriai tartományok uralkodója is volt: a magyar királyi szék törvényes betöltésének lényeges mozzanatát mégis a választás képezte. Az uralkodó közösségén kívül nem is volt ez időszakban semmi más államjogi kapcsolat Magyarország és az ausztriai tartományok között. Azonban Magyarországnak a külállamokhoz viszonyuló független souveramitása már azon idő óta kezdett csorbát szenvedni, mióta I. Ferdinánd s utódai örökösödési jogon német-római császárokká is választatván, a császári méltóság fénye annyira elhomályositá az uralkodók előtt a magyar királyi koronát, a császári hatalom annyira absorbeállta Magyarországnak addigi souverainitását, különösen a diplomatiai téren, hogy törvényesen kellett gondoskodni, miszerint a külföldi követségeknél magyarok is alkalmaztassanak. Az e miatt gyakran felhangzott panaszok s az azok orvoslására szolgáló gyakori, mindig foganatlan intézkedések mutatják, hogy Magyarország független állásáról lemondani sohasem akart (1559: 8., 1622: 2., 1638: 1., 1649: 7., 1681 : 4. stb.) A fennálló personal-unio esetleges jellegét megváltoztatták s azt állandóbb viszonynyá alakították az 1687 : 2. és 3. törvényczikkek, melyek a Habsburgháznak I. Lipóttól és Károly spanyol királytól leszármazó fiágai számára az elsőszülötti fiági örökösödést biztosították, a nevezettek fimagzatainak kihaltával visszaszállván a magyar nemzetre ősi jogánál fogva a szabad királyválasztási jog. A fiági örökösödést megállapító ezen törvény sem idézett elő Magyarország államjogi viszonyában változást, mert másnemű ügynek Magyarország és az ausztriai tartományok közt létező közössége -e törvényben kimondva nincs. Mindazonáltal már előbb önkényüleg, törvényes határozatok ellenére, közössé tétetett a külügy. A külügynek ezen közösségét az 1687 : 2. és 3. törvényczikkek óta több törvényünk elismerte. Ezek közül a legnevezetesebbek az 1723: 2. törvényczikk 7. §-a, melyben kimondatik, hogy az ausztriai tartományok Magyar27*
