Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 5. szám
DR. SZABÓ GYULA országgal s annak hozzá tartozó részeivel elválaszthatatlanul együtt birtoklandók a megállapított elsőszülöttségi örökösödési rend szerint, továbbá az 1791 : 17. törvényczikknek azon intézkedése, hogy mig a belügyek kizárólag magyarok által látandók el, addig a külügyek á magyarok befolyásával tárgyaltassanak. Mig tehát a belügyek tekintetében Magyarország önállóságát és függetlenségét féltékenyen őrizte sr abból elvileg sem akart egy hajszálnyit sem engedni, addig a külügyek tekintetében a gyakorlatban már tényleg létezett közösséget az idézett törvényczikkek által a magyar országgyűlés is kifejezetten elismerte. A külügyeknek e közösségét sanctionálta az 1848: 3. t.-czikk 13. §-a is, midőn kimondta, hogy: »A miniszterek egyike folyvást ő Felségének személye körül lesz s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli«. Ezen intézkedés sem czélozta s nem is vezetett azon eredményre, hogy Magyarország külügyi érdekei külön és önálló képviseletet nyerjenek, mert e miniszter nem a tulajdonképeni külügyminiszter lévén, az a külföldi államokkal a magyar állam nevében közvetlenül nem érintkezhetett. A kiegyezés alkalmával e viszonyon okvetlenül változtatni kellett, mert felette nagy hátrány háromolt volna Magyarországra akkor, ha az ausztriai örökös tartományok alkotmányossággal felruháztatván, az államminiszter, ki a külügyeket vezette s ki eddig csak a császári háznak volt minisztere, a beállott változások következtében Magyarország kizárásával tényleg csak a souverain ausztriai Örökös tartományok felelős miniszterévé lett volna. Az ausztriai tartományok és Magyország között létező kapcsolat még szorosabbra fűzetett az 1723: 1. és 2. t.-czikkek, vagyis az u. n. pragmatica sanctio által, mely a külügyek közösségén kivül a második közös ügyet, az osztrák-magyar bhodalom védelmének közös ügyét, hozta létre. A pragmatica sanctio megállapította a Habsburg-ház kijelölt nőágainak Örökösödési jogát »ugyanazon elsőszülöttségi rend szerint, melyet ő cs. kir. Felsége a Magyarországgal és a hozzá tartozó részekkel együtt örökösödési jogon oszthatatlanul és elválaszthatatlanul bírandó Örökös tartományaiban megállapitott«. Megállapította tehát a pragmatica sanctio az uralkodó család s ezen belől az uralkodó személy közösségét, vagyis a közös uralkodó személye által való kapcsolat nem esetleges, hanem alaptörvény által meghatározott, és e szerint ugy Magyarországon mint az ausztriai örököstartományokban az ugyanazonos trónörökösödési sorrendnél fogva egy és ugyanazon személyt illet az uralkodás. De mig a közös uralkodás a magyarországi pragmatica sanctio szerint csak az abban megjelölt ágakból leszármazókra vagyis I. Lipót összes származékaira szorítkozik s azok kihaltával visszaszáll a nemzetre a szabad királyválasztási jog, addig az.
