Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám

406 I)R. SZABÓ GYULA függetlenségét, hanem még lételét is. De még e válságos helyzetben sem ismerték el a magyar királyok a török szultánok föuri hatalmát, s az országnak uralmuk alatt megmaradt része egészen független volt a töröktől, mig a XVII. század végén és a XVIII. század elején a törököktől elfoglalva tartott részeket visszahódították. A mohácsi csata után új korszak kezdődik Magyarország közjogi életében. Magyarország egy része ugyanis Zápolya Jánost, másik része az ausztriai tartományok urát, Ferdinándot, választotta magyar királynak. Magyarország az utóbbinak magyar királylyá választása következtében az ausztriai tartományokkal az uralkodó közösségénél fogva personalunioi kapcsolatba jött. A nevezett országok közötti ezen kapcsolat azonban nem volt állandó, hanem csak esetleges; esetleges annyiban, a mennyiben a szabad királyválasztási joggal biró magyar nemzet éppen a török ellen kifejthető erélyesebb védelem és támadás szempontjából választá királyának azt, ki egyszersmind az ausztriai tartományoknak is ura volt s igy nagyobb támogatásra és segélyre számithatott. Nemcsak a magyar nemzet volt szabad királyválasztási jogának teljes tudatában, mit bizonyít azon körülmény is, hogy II. Lajos halála után a királyválasztás kérdésében két pártra szakadván a nemzet, mindkét párt a maga jelöltjét választotta királylyá; hanem maga Ferdinánd is elismerte a nemzet királyválasztási jogát 1527. június 29-én kiadott decretumának azon szavaival, hogy öt az ország rendéi komoly és érett megfontolás után, szabadon és önként választották törvényes királyukká. Ferdinánd tehát azon jogon lépett a magyar királyi trónra, hogy őt a nemzet királyává választotta és nem nejének jogán, ki II. Ulászlónak leánya és II. Lajosnak testvére volt, sem pedig az 1491-ben Ulászló magyar király és Maximilián német császár között kötött s illetőleg 1515-ben módosított családi szerződés alapján, mely utóbbinál fogva Ulászló és Maximilián gyermekei kölcsönösen eljegyeztettek s a két családnak országaikra való kölcsönös örökösödési joga biztosíttatott. F családi szerződések közül az előbbit 1492-ben az országgyűlés nemcsak hogy határozottan visszautasította, mint olyat, mely a nemzet jogait sérti, henem az visszahatáskép befolyt az 1498. évi XLIV. tőrvényczikk megalkotására is, mely szerint a királyválasztó országgyűlésekre külföldi fejedelmek követei, kik ily alkalmakkor a hazafiak elcsábitásá t szokták czélba venni, be ne^ bocsáttassanak; befolyt az 1505-iki rákosi országgyűlés azon határozatának hozatalára, mely szerint örök időkre elhatároztatott, hogy a királyi szék megüresedésének esetében csak arra alkalmas és képes magyart és soha sem idegent fognak választani. Az utóbbi családi szerződés pedig a nemzet elébe soha sem terjesztetvén s igy az ahhoz hozzá sem járulhatván, természetesen jogilag nem is kötelezhette. Hogy I. Ferdinándtól kezdve az 1687. évi 2. és 3. törvényczikkek megalkotásáig, vagyis az elsőszülöttségi fiági örökösödésnek megállapitá-