Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

A MAGYAR JOGÁSZOK ÉS A MAGYAR TÁRSADALOM 5 lemét majdnem egyidejűleg elaltatta — valamely jeles receptio müve, hanem olyan alkotás volt, a mely még is csak a nemzeti köztudatban és jogérzetben gyökerezett. A három felé robbant magyar társadalom tehát lélektanilag indokolható ösztönszerűséggel keresett abban a szétzülléstől megóvó közös mentő horgonyt s a mit a hazafiúi ösztön keresett, meg is találta benne : a regulatort, mely hivatva volt az önfenntartási küzdelemnek egységet adni, az ájultságából magához térő élet további mozzanatait összhangban tartani, mely nélkül nyilvánvaló, hogy a magyar állameszmét és magyar társadalmat megsemmisitéssel fenyegető külszerű események közepette a hazai intézmények s főleg jogintézmények ellentétes irányokbani elferdülése, a magánjog s nevezetesen az örökösödési jog, általában a törvénykezés ellentétes s idegen irányokbani átalakulásával csakhamar perfektté válhatott volna a magyar társadalom idegenszerű átalakulása s nemzeti jellegének megsemmisülése. Tény, hogy midőn :i mohácsi vész után Magyarországnak egyszerre három souverainje volt, két magyar király (Ferdinánd és Zápolya) meg a ^győzhetetlen < szultán; midőn a nagy szerencsétlenség mellett nagy politikai meghasonlás is hasította ketté a magyar közvéleményt: egyben a nemesség a kiengesztelhetlen viszály mellett is állhatatosan egyetértett, abban, hogy az intézményeket, a jogrendet, a Hármaskönyv értelmében minden körülmények közt egyetértőleg fenn kell tartani. Erdély dicsőítést érdemlő példával ment előre e tekintetben; habozás nélkül követte a magyarországi nemesség, mi több, Horvátország is, melynek a XII. évszáztól fogva napjainkig Magyarországgal közös törvénye volt. így a Werböczi codexét a társadalom a szent István birodalmának egész területén közösségben tartó irányzóul s a létérti harezban mintegy védelmi eszközül fogadta el; és hogy az a társadalom mily szivósan ragaszkodott ehhez, ezt bizonyítja nem egy történelmi adat arról, hogy a harcz e ^talizmánnal * ott is folytattatott, a hol már képtelenségnek látszott. Egyik érdekes adat erre ez: Az akkori Pestmegye török uralom alá kerülvén, a nemesség (honvédelmi kötelezettségénél fogva is) az ellenállhatlan hatalom elől elvonult, de mindamellett a megyét amegyén kívül constituálta; megyegyüléseket tartottak — Nógrádvármegyében; alispánjuk, szolgabirájuk volt; parancsokat küldtek a meghódolt megyébe ; mindennemű perben s bűnügyekben is Ítéltek a török alatti jobbágyok felett; más vár-