Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 5. szám
39o DR. RADDA IGNÁCZ Ha a római jog és az azt követő kés'őbbi magánjogok a kár és kártalanítás fogalmát az emiitett javakban szenvedett hátrányokra ki nem terjesztik, ugy ennek törvényhozási indokát máshol kell keresni. A kártérítés mindig csak pénzben vagy pénzértékben történhetik ; a kártérítés fogalmilag vagyonértékben nyújtott kiegyenlítése a jogtalanul szenvedett hátrányoknak. A kártérítési kötelezettségeknek, mint minden kötelemnek tartalma csak az lehet, a mi pénzértékben megbecsülhető: quae pecunia lui praestarique possunt. A közvetlenül nem vagyonértékű javak azonban magukban véve — mellőzve esetleges vagyoni következményeiket — pénzértékben nem nyerhetnek kifejezést. Ez azon törvényhozási indok, melyet a római jog követ, midőn számos a Corpus Jurisban foglalt törvényhelyekben a kártérítés köréből kizárja az emiitett nem vagyonértékű javakbanszenvedett sérelmeket. Ezt világosan kifejezik különösen a következő törvényhelyek: L. 3. D. si quadr. paiiperiem fecisse dicatur (9, 1) Gajus : . . . u t non deformitatis ratio habeatur, quum liberum corpus aestimationem non r e c i p i a t, sed impensarum in curationem factarum, et oprarum amissarum, quasque amissurus quis esset inutilis factus. L. 7. pr. D. ad. leg. Aquil. (9, 2) Ulpianus : Qua actione patrem consecuturum ait quod minus ex operis filii sui propter vitiatum oculum sit habiturus, et impendia, quae pro eius curatione fecerit. L. 106. D. regulis juris (50, 17) Paulus : Libertás inaestimabilis r e s est. L. 126. § 1. D. eod. Ulp : Locupletior non est factus, qui libertum acquisierit. L. 7. D. de his qui effuderint et dejecerint (9, 3) Ulp : Cicatricum autem aut deformitatis nulla fit aestimatio, quia liberum corpus nullám recipit aestimationem. 3 , Az eme törvényhelyekben kifejezett felfogásnak megfelelőleg azon általános elvet állítják fel a római jogforrások, hogy a kártérítés tárgya csak vagyoni hátrány lehet. L. 3. D. damn. inf. (39, 2) Taulus : Damnum et damnatio ab ademtione et quasi deminutione p a t r i m o n i i dicta sunt. L. 5. § 5. i. f. D. de his qui eftuderunt et dejecerunt (9, 3) Ulp : Quod in corpore liberó damni datur, iure hereditario transire ad successores non debet, quasi non sit damnum p e c u n i a r i u m. 4 Az ezen jogfelfogás folytán a magánjogban kétségtelenül mutatkozó hézag azonban nem kerülhette el a jogalkotó római tényezőknek az élet igényeit éber szemmel kisérő figyelmét. 8 V. ö. 1. 176. D. de R. J. (50, 17); 1. 1. § 5. D. de his qui eff. et dej. (9,3). * V. ö. 1. I. § 15. D. si quid fraud. (38, 5); 1. 35. pr. D. de O. et A. (44, 7). Ez utóbbi idézetekben kifejezetten csak annyi mondatik, hogy a pénzértékben ki nem fejezhető hátrányok orvoslását czélzó magánjogi vétségekből származó keresetek felperes örököseire nem mennek át; de miután ezen körülmény ezen kereseteknek büntetési jellegét bizonyítja, önként következik, hogy czéljuk tulajdonképen nem a magánjogi, a kártérítés, hanem a büntetés.
