Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

J)R. BAI.LAGI BÉLA osztály emelkedik túlnyom óságra, mely értelmi és erkölcsi befolyásra •támaszkodik. Ez osztály kétségtelenül visszaél hatalmával ; de az ész hatalma, habár visszaélnek is vele, mindig jobb és nemesebb, mint az a hatalom, mely csupán testi erőből all. A rendszer, mely —bár vakhit által eltorzítva — erős erkölcsi kötelékek közé szorított államokat, a melyeken az előtt csak a kar hatalma s merész lélek uralkodott; a rendszer, mely a legvadabb és hatalmasabb uralkodót is arra tanította, hogy szintúgy felelős, mint utolsó szolgája, valóban meg látszik ér elememig hogy róla bölcselők és emberszeretők nagyobb tisztelettel emlékezzenek.« * Az állami hatalom csonkasága a büntető igazságszolgáltatás terén lassan enyészik el. A nemzeti érdek tudata ébredezni kezd, az államok mind erőteljesebbek és egységesebbek lesznek. Az egyház lassanként elhagyja a polgárjogi viszonyok földjét. Az egyházi menedék intézménye szintén megszűnik : előbb tényleg, majd jogilag is; mivel gyökeret vert a felfogás, hogy az rést szakit az államhatalom egységén. Innen van, hogy mint a fejlődéssel ellenkező, szükségkép meddő is maradt az a törekvés, mely az egyházi menedékjogot az újkor derekán akarta halottaiból feltámasztani. XIV. Gergely I5gi-iki bullája és az 1760 táján Bajorországban s a Churpfalz területén felállított egyházi börtönök, honnan a menekülteket csak azon feltétel alatt adták ki, hogy sem halál sem más fölötte súlyos büntetés nem fog szabatni rajok, — ezek az ntolsó nyomok, melyek az egyházi menedék intézményére emlékeztetnek. Ez időponton túl csak Spanyolország az, mely a templomi asylumot is fentartotta, egészen 1850-ig. Az egyházi menedékjog tehát, mely a tárgyunkat tevő menedékjoggal jóformán csak névrokon, a multak emlékei közé hanyatlott. A nemzetközi menedékjog ellenkezőleg egészen a mi korunk küszöbéig fejletlensége idejét élte és, hogy ugy mondjuk, csak durványában volt meg; míg napjainkban nagy jelentőségűvé nőtte ki magát. A nem épen bő történeti adatok a római birodalom különböző tartományai közt fennálló viszonyokra vezetik vissza a nemzetközi menedékjog eredetét. A köztársaság idejében a főbenjáró bűnről vádolt római polgár, mielőtt az Ítéletet kimondták volna rá, önkénytes száműzetésbe mehetett. Volt t. i. néhány a Rómával szövetséges városok közül, mely szerződés utján sérthetetlen menedék jellegével lön felruházva. E városok oltalmi jogát a császárság szüntette meg. E változást ecseteli Gibbon : »Európának számos független, de a vallás, nyelv és erkölcsök rokonsága révén mégis összetartozó államra való szétbomlása a legüdvösebb gyümölcsöket termetté meg az emberi nem szabadsága javára. A korunkbeli kényúr haragjától sújtott egyén könnyű szerrel odahagyhatja országának határait s egy boldogabb vidéken biztos menedéket, szorgalmához mért anyagi léteit és szabadságot találhat. Ám a rómaiak birodalma * M a c a u 1 a y, Anglia története. Ford. Csengery Antal. I. k. 8. 1.