Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

MENEDÉKJOG ÉS KISZOLGÁLTATÁS 2 t beérte a föld kerekségét s az egyes ember, kinek e birodalom uralma alá került, igazi és félelmes börtönné tehette a világot ellenségeire nézve. A császári kény rabszolgája, akár Rómában vagy a senatus között kellett vonszolnia aranyozott béklyóit, akár a számkivetés kenyerét ennie a Seriphus szikláin vagy a Duna martjain, csöndes megadással viselte sorsát. Ellenszegülnie végzetes, menekülnie lehetetlen volt. Sohse remélhette, hogy a körös-körül vége-láthatatlan tengeren és szárazföldön átkelni birna, a nélkül hogy föl ne fedeznék, meg ne ragadnák és vissza ne adnák felbőszült urának«. Az ó-kori jognézet éles és részrehajló különbséget tett állampolgár és idegen között. Az idegenek általános kiűzése valamely államból (£evv]Xaaía) gyakran alkalmazott rendszabály volt és elv az, mit a XII. tábla mond : »adversus hostem aeterna auctoritas« ; és Livius : »cum aliengenis, cum barbaris aeternum graecis bellum est«. A nemzetközi érintkezés ellenséges volta, a csekély forgalom, az igazságszolgáltatás hiányossága, mindezen okok megmagyarázzák, mért maradt a menedékjog az egész ó- és középkoron át fejletlenül. Elvétve mégis találunk eseteket, melyek példát nyújtanak az államok eljárására a területükre menekült és büntetendő cselekvény elkövetésével vádolt egyének irányában. Antiochus, Syria királya ellen viselt háborújuk befejeztével a rómaiak szerződésileg kötötték ki, bogy Hannibál és a négy görög, kik a háborúra bujtogattak, kezeikbe adassanak. Hannibál azonban megmenekült. A rómaiak ekkor Bithynia királyához fordultak kiadatása végett s meg is nyerték beleegyezését; de Hannibál kiadatás helyett halált választott. A római törvények szerint azon római, ki idegen állam követén erőszakoskodott, azon államnak ki volt adható. E törvény erejénél fogva két római polgár 266-ban Kr. e. az apolloniataeknak, más kettő 188-ban Kr. e. Karthágónak adatott ki. További adataink már a középkorból és az újkor elejéről vannak véve s jobbára oly esetekre vonatkoznak, melyekben a kiszolgáltatásnak oka politikai bűntett volt. 1174-ben II. Henrik angol és Vilmos skótkirály kötöttek egyezséget, mely szeriut ha felségárulásról vádolt angol Skótországba menekülne, el lehet őt fogni és vagy a skót törvényszékek elé állítani vagy az angol hatóságoknak kiadni és viszont. Az angol és a franczia király az 1303-ki párisi szerződésben kötelezték magokat, hogy egyik sem fogadja be szövetségesének pártütő alattvalóit s nem nyújt nekik oltalmat. * Az V. Károly franczia király * I. Edvvard. A. D. 1303. »Item, accorde e.st que l'un ne receptera, ne soustiendra, ne confortera, ne sera confort, ne ayde aus enemis de l'autre ; ne souffera que il aient confort, secours, ne ayde (sóit de gents d'armes 011 de vitailles ou d autre choses queles que les soientj de ses terres, ne de sun poair ; mais defendra