Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]
DR. BALLAGI BÉLA : MENEDÉKJOG ÉS KISZOLGÁLTATÁS 19 A menedékjog tana tehát tulaj donkép két tudománynak határán fekszik s mindkettővel vannak közös érintkező pontjai. A büntető joggal, mert annak korlátairól van szó; és a nemzetközi joggal, mert vele kapcsolatban a különböző nemzeti büntető-jogok találkozásának és összeütközésének kérdése is fölmerül. Valóban azt tapasztaljuk, hogy mindkét ismeretág mívelői illetékeseknek hitték magukat, hogy vele foglalkozzanak. Mi a nemzetközi jog javára véljük eldönthetni az illetékességi vitát. Nem csak, mivel mint elméleti kérdésnek súlypontja a nemzetközi hatalom és érdektalálkozás kiegyenlítésére esik; hanem már azért is, mivel a positiv jogtételek, melyek a menedékjogot rendezik, nem a belföldi büntető-jogi codexek, hanem a nemzetközi megállapodások keretében foglalnak helyet. Azonban csupán modern jelentőségére való tekintetből lehet a menedékjognak a nemzetközi jog körében jelölni ki helyet. Hajdan egészen más természetű volt. E más természetű menedékjogot, jobban mondva a menhelyek intézményét, már a régi pogány nemzeteknél megtaláljuk. A zsidók a leviták városait, a rómaiak a császárok szobrainak tájékát, mint szent helyeket ruházták fel azzal a jelleggel, mely ott a világi hatalom felsőségének gátat vetett. De e vallást jellegű asylumok virágkora a keresztyén egyház hatalmi korszakába esik, mely az államok hajthatatlan törvényeivel szemben, a Jézustól megparancsolt könyörületességet képviselte. Annál szivesebben emelte külső jogi intézménynyé az emberbaráti szeretet és szánalom sugallatát, mert a világi államok fölé helyezkedő felsőségének ez is egyik biztositéka volt. És kétségtelen, hogy a büntető igazságszolgáltatás e kezdetleges és durva állapotában, midőn a perrend azt kivánta, hogy természetfölötti kéz nyújtson bizonyítékokat a vádlott ártatlansága mellett, midőn a testcsonkitó és halálbüntetés alkalmaztatott túlnyomólag : e korban az egyházi menedékjog, melvlyel a keresztyén vallásnak első fejedelmi pártfogója, Nagy Constantin ruházat fel 323-ban a templomokat, a méltányosság és kegyelem elvével enyhítette a jogi szigort. A menedékhelyen befogadott tettest az egyház mindaddig nem szolgáltatta át a világi hatóság kezébe, mig megkegyelmezését vagy büntetésének enyhítését meg nem ígérték. Ekként az egyház az állam jogaiba avatkozott; a büntető-hatalmat megosztva gyakorolta vele. E dualismus ma már nem fér össze az állami hatalommal ; de akkor fő érdemét tette az egyháznak. »Igen rosz volna korunkban, ha a papi rend a polgári tisztviselőség dolgaiba avatkoznék. De a mi jó kormányzás idejében rossz, üdvös lehel, durva és fonák igazgatás korában. Jobb, ha az emberiség bölcs és jól kezelt törvény s felvilágosult közvélemény által, mint papi csellel kormányoztatik : de jobb papi csellel, mint vad erőszakkal, oly főpap által, mint Dunstan, hogysem oly harczfitól, mint Penda, kormányoztatnia. Tudatlanságba sülyedt s merő anyagi kényszer alatt álló társadalom méltán örvendhet, ha azon 2*
