Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

130 DR. BIERMANN MIHÁLY : ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR MAGÁNJOGI lagos«, 1. az 538. §-ra tett észrevételemet) tisztán a maga belátása szerint meghatározandó nagyságú részét, tehát ha ugy tartja, felét, két harmadát megítélni? Ezt nem akarhatta a tervező. Hát akkor mikép értelmezzük az egész rendelkezést? Tán a dr. fog ismét a nyomra vezetni. Miután egyes irályi módosításoktól eltekintve a megbízásról szóló egész szelvény a dr. javaslatából van változatlanul átvéve, igen valószínű, hogy dr. Apáthy az 597. §-ban egyszerűbben ugyan, de lényegileg mégis ugyanazt akarta mondani, mit e §-nak sorban megfelelő 705. cz. következőkép kifejez: »Der Auftraggeber ist verpflichtet, dem Beauftragten . . . . w e n n d e r Auftrag vorvollstándigerBesorgung des aufgetragenen Gescháftes erloschen oder die Beendigung des Gescháftes ohne eine von dem Beauftragten zu vertretendeVerschuldungunmöglich geworden ist, einen der stattgehabten Gescháftsbesorgung entsprechenden Theil der Vergütung zu bezahlen«; ez máskép hangzik, de világos és érdemileg helyes. 606. §. »Az örökösök a megbízót a halálesetről haladéktalanul értesíteni . . . tartoznak.« Netán felmerülő kételyek eloszlatása végett (váljon a rendelkezés értelmében felelősségre vonhatók az örökösök, kik, mert pl. a halálesetről vagy a megbízás létéről csak utóbb szereztek tudomást, a kivánt hal adéktalan értesítést elmulasztották) jó lenne a második bekezdés útmutatása szerint »haladéktalanul« helyett így szólni: »mihelyt a megszűnésről tudomást szereztek«. 611. §. Nézetem szerint a meghatalmazottnak a meghatalmazás megszűnése utáni cselekvényei akkor ís kötelezik a meghatalmazót, ha olyan személylyel kötött ügyletek forognak szóban, kit a meghatalmazó a meghatalmazásról közvetlenül értesített, és ki nem mutatható, hogy ez az illető ügyletek megkötésekor a meghatalmazás megszűnéséről tudomással birt. Míg kereskedelmi törvényünk megbízás és meghatalmazás, meghatalmazott képviselő és megbízott közt az érdemben ugy, mint a kifejezésben a német kereskedelmi törvénykönyvvel megegyezőleg (1. ennek álláspontja iránt a képviseletről irt értekezésemben, jelesül ezen folyóirat III. 184. 1.) de minden más nyugot-európai modern törvénykönyv és tervezetnél tökéletesebben megkülönböztet (1. egyrészt az I. R. V. czímét: »Czégvezető és kereskedelmi meghatalmazott és az ott használt kifejezéseket, másrészt a II. r. »Bizo-