Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - A kereskedelmi ügyek tanához. 1. [r.]

AZ ANIMUS DOMINT BÍRÁLATA 121 Báron végre 31 egyenesen logikai hibának mondja, hogy a római jogrendszer a bérlő és commodatariustól a birtokot megtagadja. Nyilvánvaló, hogy mindezen kísérletek az animus possessionis oly egységes fogalmát, mely a birtoknak minden a corpus jurisban elismert esetére és csakis ezen esetekre illenék, fel nem állítottak. A kérdés : miért nem birtokos a haszonélvező, a superfiejarius, a haszonkölcsönvevő, a bérlő és haszonbérlő — kérdés marad, mint azelőtt; és akárhogy csavarják is a fenti kísérletek a birtokosi akaratot — a mi kérdésünkre nem adnak más feleletet, mint a S i n t eni s-ét: — 32 mert a római positiv jog így parancsolja. Igaz maradt tehát a mai napig a T h i b a u t 33 és R o s s h i r t 34 mondása: hogy minden kísérlet, mely az animus possessionisnak a zálogbirtokos stb. eseteire is illő egységes meghatározását veszi czélba, hiábavaló, és hogy a leszármaztatott birtokot a »birtokosi akarat«-ból magyarázni nem lehet. »A birtokosi akarat talányának« mondja Meischeider »meg kellett volna már oldatnia, ha megoldása lehető volna. De a probléma, miért legyen »birtokosi akaratuk« a tulajdonosnak, a jóhiszemű birtokosnak, a tolvajnak és rablónak, a záloghitelezőnek, a precaristának, sequesternek, empbyteutának és miért ne legyen »birtokosi akarata« -— és azzal birtoka — a haszonélvezőnek, bérlőnek, haszonkölcsönvevőnek és letéteményesnek is: oly megoldhatatlan, mint a quadratura circuli.« 31 Dernburg Pfandrecht II. köt § 87. 32 Báron Abhandlungen 1860, 10 k. 1. 3:1 Linde's Zeitschrift VII. köt 223 — 273, 414 436. 31 Archív f. civ. Pr. 18 köt. 327 1. 86 Archív f. civ. Pr. 8 köt. 9—11 1.