Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - A kereskedelmi ügyek tanához. 1. [r.]

120 DR. SCHWARZ GUSZTÁV és precarista eseteiben hosszasan bizonyítgat — épen nem meggyőzőleg. Mert abból, hogy a zálogbirtokos magát a zálogtárgyból az adós beleegyezése nélkül is kielégítheti, legjobb esetben csak az következik, hogy az animus rem sibi habendi benne a jus distrahendi érvényesülésekor van meg; úgyde a zálogbirtokos már a zálogtárgy átvétele pillanatától kezdve birtokos, midőn az, vájjon ama jus distrahendi esete egyáltalán be fog-e állani? még teljesen bizonytalan. Még érthetetlenebb a Bartels tétele a precarista esetében, kiben szerinte épen azért volna meg az animus rem sibi habendi, mert nincs joga reá! A sequester és emphyteuta birtokjogát pedig szemben a 1. 39. poss. 1. 19 § 1 depos. (13, 3) és 1. 15 pr. 1 qui satisdare cog. (2, 8) 1. 1 § 1 si ager vectigalis (6, 3) 1. 25 § 1 de usuf (22, 1) 1. 16 de servit (8, 1) forrás helyeivel szemben nehezen lehet eltagadni. G u y e t26 az animus possidendi-t mint azon akaratot határozza meg, mely a dologhoz való közvetlen jogi viszony létesítésére irányul. (?) Ebből azután azt fejti ki, hogy pl. a bérlő, haszonbérlő nem birtokosok, mert nem közvetlen jogi viszonyt akarnak a dologhoz, de igenis birtokos a tolvaj, mert ez közvetlen jogi viszonyt t. i. birtokot (!) akar a dologgal szemben. És a haszonélvező? Nem közvetlen az ő dologbeli joga és nem jogi viszonyban áll ő a birtokolt dologhoz — és még sem birtokos? Schmidt27 szerint az animus possidendi lényege a birtokos azon akaratában rejlik, hogy a dolgot mások kizárásával használhassa, illetve annak használásától másokat kizárhasson. Ez talál — a mennyire talál — a zálogbirtokosra és a többi három rendhagyó birtokesetre, de miért ne találna a commodatariusra csakúgy mint a precaristára ? Miért ne találna az élethossziglani haszonélvezőre ? Ugyanez áll a B ö c k i n g 28 hasonértelmü fejtegetéseire is. L e n z 29 az animus dominantisban vagyis a dolog feletti kizárólagos ténybeli uralmára irányuló akaratban látja a birtok lényét. Ezen akarattal pedig a zálogbirtokos szerinte csakúgy bir mint a tulajdonos, azon egyetlen külömbséggel, hogy az ő uralma időben korlátolt. A fenti kérdésekre Lenznek sincs felelete. A haszonélvezőnek akarata legalább is oly teljes uralomra irányul, mint a zálogbirtokosé, a haszonkölcsönvevőé legalább is olyanra mint a precaristáé! Dernburg30 az animus possidendi-t hasonlóan határozza meg. Azt, hogy miért nem ismeri el a római jog a bérlő és haszonbérlő birtokát is, csak történeti okokból véli magyarázhatni. 27 G u y e t : Ueber den animus possidendi, Abhandlungen Heidelberg 1829, 133- 160 1. és Linde's Zeitschrift 4. köt. 361—381 1. 28 Georg Eduárd Schmidt. Das commodatum und precarium, és Linde's Zeitschr. 20 köt. 29 B ö c k i n g Pandekten (2 kiad. 449, 452 1) 30 L e n z Recht des Besitzes 104 k. 1.