Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - A kereskedelmi ügyek tanához. 1. [r.]

DR. SCHWARZ GUSZTÁV század tudománya próbálkozott a nélkül, hogy egyecértésre jutott volna. Mai napig sem állapodott meg a tudomány az animus possessionis-nek oly meghatározásában, mely ráillenék mindazon és csakis azon esetekre, melyekben a római jog interdictumokkal védett »possessio«-ról szól. Bárhogy határozták légyen is meg a birtokosi akaratot, mindig szük vagy tág volt az, sőt szük is tág is egyszerre. Oly meghatározását a birtokosi akaratnak, mely ráillett volna azon hét esetre, és épen csak azon hét esetre, melyben a. justiniani római jog birtokról beszél,2 senkinek sem sikerült felállítania. Hanem e helyett dogmánk egész történetén át kisérhetjük az eleven dilemmát: vagy oly meghatározását adni a birtokosi akaratnak, mely mind e hét esetre reáillik és ekkor reáillett az a detentio oly eseteire is, melyektől a római jog a birtokvédelmet határozottan megtagadja (Savigny Besitz 7. kiadás § 23), mint a bérlet és haszonbérlet, az usus és ususfructus eseteire; vagy pedig olyat, mely ezen detentionalis viszonyokat kizárja, de akkor az emphyteuta és zálogbirtokos, a sequester és precarista birtoka sem volt indokolható. Dogmánk nyolczszázados története ezen dilemma jele alatt áll. 3 Az animus meghatározás már a gloss a torokat foglalkoztatja. És már nálunk is látjuk a fenti kettős irányt: a birtokot vagy az animus domini-val egyesülő detentiora szorítani és ekkor azokat, kiket a római jog ily animus domini hiányában is birtokvédelemben részesít, ezen interdictumok csak mint »utilia interdicta« illetik; vagy pedig kiterjeszteni a birtok fogalmát ezen utóbbi esetekre is, és ekkor el nem kerülhetik, hogy ezt olyanoknak is adják, kik a Corpus Juris szerint nem birtokosok. Az előbbi irányt követi Placentinus,4 ki birtokosnak csakis a dominust és azt, ki pro suo birtokol (fur, praedo, invasor) ismeri el. A zálogbirtokos, emphyteuta, superficiarius, fructuarius, commodatarius és bérlő szerinte nem birtokosok, hanem »sunt alieno nomine in possessione« és közülök a zálogbirtokos, emphyteuta, superficiarius nem a tulaj donképi birtokvédelmet, hanem (csakúgy mint a petitorius keresetet) az interdictum uti possidetis-t és unde vi-t is csak mint utile interdictum-ot kívánhatják. Aglossa ordinariaa másik álláspontot foglalja el. Szerinte a dominuson és pro suo birtokoson kivül az idegen dologbeli jogosul2 Ide számítom a tulajdonos, bonae fidei possessor, possessor pro suo, zálogbirtokos, precarista, sequester és az emphyteuta birtokát. Vangerovv Pand. I. § 200, 2. jegyz. b). A superficiarius dologi birtoki ellen 1. Rudorff jegyzeteit Savigny Besitz-jéhez 85. szám. 3 L. a következőhöz : Savigny Besitz § 9 (108 köt. 1. 133 k. 1. Rudorff jegyzetei 603, 606. k. 1.) Bruns: Das Recht des Besitzes im Mittelalter § 16—23, § 27, 32, 44, 45, 46, ugyanez: Jahrb. d. gem. R. IV. 33—74, 85 — 95. 1. Randa Besitz § 1 (3. kiad. 12. k. 1. jelesül a 12. 14. 17. 20. 24. jegyzetek, § 12, 367. k. 1.) Meischeider: Besitz und Besitzesschutz § 3 és 4, § 21 és legújabban Heinrich D u n c k e r : Die Besitzklagen und der Besitz 1884 (162. 1.) 4 Savigny: Besitz 292. 1. 2. jegyz.