Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

102 DR. IIKII. KAUS/TIN A bevezető intézkedések (i —10. czikk) i. czikke a büntetendő cselekmény (reato) fogalmát akként határozza meg, hogy az »minden cselekmény vagy mulasztás, melyet természeténél fogva a büntető törvény kifejezett rendelkezése büntetéssel sújt«. A cselekmény mellett a mulasztás külön emlittetik, a mi, nézetünk szerint, nem helytelen ugyan, de legalább is felesleges. Mert ha a cselekményt helyesen ugy defineáljuk, hogy az a külvilágban előállott változás, a mennyiben emberi akarattal okozati összefüggésbe hozható: akkor kétségtelen, hogy a cselekmény a mulasztást is magában foglalja. A tervezet idézett meghatározása azon három nagy elv kifejezését tartalmazza, hogy a) nullum crimen sine lege poenali; b) azon kérdés eldöntésénél büntetendő-e valamely cselekmény az analógia s a kiterjesztő magyarázat ki van zárva; c) a büntetendő cselekmény nem a törvényhozó arbitriumának, önkényének szüleménye, hanem a cselekmény büntetendő jellege magá nak a cselekménynek benső természetében gyökerezik. Az i. czikk 2. §-a a büntetendő cselekmények osztályozását s a megfelelő nomenclaturát állapítja meg. Elfogadja a hármas felosztást s a büntetendő cselekmények közül bűntetteknek (erimini) azokat mondja, melyeket eriminalis, — vétségeknek (delitti) azokat, melyeket correctionalis, — kihágásoknak (contravvenzioni) azokat, melyeket rendőri büntetéssel sujt a törvény, és azokat, a melyeket természetöknél fogva a törvény a kihágások közé soroz, habár a rendőri büntetésnél szigorúbb büntetéssel sújtja. A tervezet tehát, eltérőleg a magyar btkvtől s eltérőleg az ország egy részében érvényes toscanai codextől is, a kihágásokat is felvette a btkvbe. Ez, tekintve hogy a correctionalisatio elve, mint a törvény szövegéből is látható, elfogadtatott, s tekintve hogy a vétségek büntetésétől rendőri büntetésre való leszállás meg van engedve (1. alább), azon szükségszerű következménynyel jár, hogy a rendőri büntetéssel büntetett vétség kihágásnak minősitendő. De ez a lénytani igazság rovására történik s annál feltűnőbb, mert a correctionalisatio s a hármas felosztás csak a senatus iránti tekintetből fogadtatott el, a nélkül hogy helyesnek ismertetett volna. A ministeri indokolás p. o. igy nyilatkozik: »Ezen (franczia-) rendszer egy további s még nagyobb hátránya az, hogy egy és ugyanazon büntetendő cselekmény majd bűntett majd vétség, a szerint, a mir.t az a concret, de a cselekmény lényegével összefüggésben nem álló körülmények tekintetbevételével a bűntett vagy vétség büntetésével sújtatik. (Min., ind, 26. 1.)