Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ÉS JOGI FEJTEGETÉSE 451 tanyás gazdák tanyáikon lakva, a városban házzal évtizedekig, némelyek soha nem birtak. A magyar földesúrnak kiváló érdekében állott, hogy jobbágya beltelekkel s házzal birván, ott a községben lakjék; mert igy kapott tőle füstpénzt, hosszú fuvart, ölfa- és nádvágást, méhraj, borjú, bárány, apró majorsági hasznot, dézsmát a terményekből, fonást a kenderföldektöl, kazánpénzt, s a mi neki életszüksége volt: ingyen igát és kézi robotot, melylyel majorsági sok földjeit megmiveltethette; ott lakó jobbágyával borait kimérette ; ezen jövedelmek élvezhetése volt fö indoka annak, hogy a földesúr külső jobbágytelket belsőség nélkül nem adott, hogy elszökött jobbágyait messze földről visszahurczoltatta, sőt költséges perrel is visszakövetelte; ezért van telve törvénytárunk az ily jobbágyok visszakövetelésére vonatkozó eljárási szabályokkal, melyeknek a szökevény jobbágyokat befogadó jkunok ellen szigorú alkalmazását a földes urak érdekében az országgyűlések oly erélyesen követelték. Ellenben a jászkunságban se földesúr, se jobbágy nem volt; s a szökött jobbágyok és más beköltözőnek szives befogadásának egyedüli fö indoka az vala, hogy a jászkun lakos helyben fizetésért minél több munkás kezet kapjon, hogy ezekkel terjedelmes pusztáiból minél nagyobb területet vehetvén mívelés alá, a reá túlságosan nehezedő terhek elviselésére képes legyen. Nem adott tehát a jkun község a beköltözőiteknek ingyen se bel- se kültelket, de nem követelt, s követelni jogosítva nem is volt a Kunságban se a község, se egyes lakos a beköltözőitektől jobbágyi tizedet, robotot, füstpénzt, ingyen fuvart, úrbéri szolgálatokat, s épen ezen viszony és jobbágyi szolgálatoktóli mentesség volt annak alapja, hogy a földesúri terhek alatt nyögő jobbágyok, ha megszökhettek, a jászkunságon nagy számmal és szívesen letelepedtek; de a Jász-Kunságb.ól bármennyi lakos költözött volna is el más vidékre, azt a kerület, község vagy egyeseknek visszahurczolni, perrel vissza követelni e czímen joguk nem vala, ugy hogy e részben a kerületek csak a teherviselés elöl kiköltözést igyekeztek az 1799. évi 7-ik statútum tilalma által korlátozni. Itt tehát a földesúri és jobbágyi viszonytól teljesen eltérő intézménynyel már a legrégibb idő óta találkozunk annyira, hogy még Mátyás király idejében a Kunságon megszállott tót )obbágyok a szabad kunok példájára, saját kapitányuk szabad választhatási jogával is felruháztattak. Ezek szerint a Jászkunság valamely községében szerezhetett magán egyén 10—20 házat, beltelket, kertet, és semmi külsőséget; viszont külső határbeli birtokot: szántó, kaszálló földet ezer hold számra vehetett a nélkül, hogy a község belterületén csak egy kis háza, kertje, udvara is lett volna, mert ezek nélkül tanyás gazdaságot a községtől mértföldnyi