Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)
1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése
452 GYÁRFÁS ISTVÁN A JÁSZKUNOK SZEMÉLYES ÉS BIRTOKtávolságban folytathatott; mindemellett azonban a közterhek viseléséhez a szokásos arányban hozzá járulni tartozott. Ebből látni való, hogy a jászkunság földesúri jobbágyi birtok s magok a jászkunok földesúri jobbágyok soha nem lévén, itt belsőséget külső birtok nélkül, viszont külsőt is belsőség nélkül szerezni, birni lehetett és szabad volt; a redemtiónak nem a bel hanem a külső, kiosztott szántóföld, kaszálló és közös legelő-birtok volt alapja. Ezek szerint tévesnek és a százados g}^akorlattal ellenkezőnek s ez által megczáfoltnak kell kijelentünk azon elvet, hogy a jászkunság tagositási kulcsát megállapító 1840: XXX. t.-cz. 3. §-ban e kifejezés alatt birtok, nemcsak a külső földek, hanem a belső birtok is értendő, s igy jelenleg felosztási kulcsul mind a kül- mind a belbirtok váltságának mennyisége veendő, mert — úgymond — megszállott helységekben, különösen a megváltás idejekor, midőn még a tagos kihasitás eszméje fel sem merült, k ü 1 s ö birtok belsőség nélkül nem is létezhetett. Ha valahol erre alkalmazható azon igazság: a posse ad esse, non valet consequentia; és hogy itt az 1836: XII. t.-cz. 7. §-nak analógiájából kiindulni nem lehet, mert ez analógiát százados tények gyakorlata megczáfolja. Hogy a jászkunságon egyedül magához a belbirtokhoz redemtióból származó sem jog, javadalom vagy haszonélvezet, sem ezzel kapcsolatos közteherviselés soha és sehol egybekötve és gyakorlatban nem volt: ez az eddigiekből s a következőkből kiderül. Tény, hogy a jászkun speciális viszonyok megengedik, hogy külsőséget belsőség nélkül lehessen birni, sőt erre a gazdálkodási rendszer a lakosság egy részét mintegy kényszeritette. Mert a régi redemtionális levelek, s későbbi földosztályok igazolják, hogy a községtől 2—3 óra járásnyi távol fekvő pusztákon is osztattak szántó és kaszálló földek: ezek mívelése, megőrzése, s a közös pusztákon kiterjedt baromtartás a tanyákon való egész évi kinlakást tette szükségessé ; mi természetesebb tehát, mint — a mire még ma is számtalan példát találunk, — hogy több szép birtokú tanyás gazdák a községekben belsőséggel: házzal nem bírnak, hanem — ami reájok nézve kevesebb költséget kíván — a községbe hazajövetelük esetére szálló helyet mások házánál bérelnek. így tehát külső birtok belsőség nélkül nem csak létezhetett, hanem ma is valósággal létezik. Ezért van, hogy ily községekben a hivatalos összeírások nem csak házsor szerint a községben, hanem az itt házzal nem birokra nézve távol pusztai tanyákon is eszközöltetnek. Mások azon alapból indultak ki, hogy mivel a megváltás a községi egész határra, sőt némely községben határozottan kifejezve: a beltelekre is kiterjesztetett: tehát a beltelek is:
