Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 4. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ÉS JOGI FEJTEGETÉSE 323 malom, bor, sermérés és mészárszékjog, s a terményekből vehető földesúri dézsma; e becslés eredménye lett 683,462 frt. Ennek alapján alku mellett az eladás 500 ezer írtért megtörtént, s az erről 1702. márcz. 22-én kiállított kir. levél minden kir. örökös tulajdoni és fegyverjogot, valamint teljes földesúri jogot, különösen felemlítve a piacz, vásár, robot s egyéb szokásos jobbágyi szolgáltatás, úrbéri dica, kilenczed, hegyvám, korcsma, mészárszék, halászat, vadászat, madarászat, fajzás, rév- és vámjogokat (jól lehet a Jászkunságon ezen jogok bármelyikének is használatában soha egy magyar király sem volt), a vevő vitézi rendre a kialkudott 500 ezer frtért örök joggal, a fentebbi kamarai összeírásra hivatkozás mellett átruházott, adott és ajándékozott; a vitézi rend máj. 22-én a Jászkunság birtokába nagy ünnepélyességgel beigtattatott, s a nádor erélyes és ünnepélyes ellenmondása mellett is magát birtokba behelyezte, a mennyiben a földesúri jobbágyi szolgálmányok fejében 25 ezer frt évi haszonbérben a jászkunkerületekkel írásbeli szerződés mellett kiegyezett. Ez eladási oklevél különös figyelmet érdemeimért az ebben, habár országos törvény világos megsértése mellett egyedül hatalom szóval, eladott jogok és birokok szolgáltak később a visszaváltás — redemtio — tárgyául. Ezen jogfosztással párosult törvénytelen eladása a jászkunságnak nem szüntethette meg jogi alapjában az annyi törvények s kir. oklevelek által biztosított s megerősített kiváltságait a jászkunoknak, Jianem ezeket csak egy időre hatalomszóval felfüggesztette. Ok ez idő alatt 1703—1745-ig az úrbéri terheket évi pénzhaszonbérrel váltották meg, azonban mig más földesúri alattvalóknak parasztjobbágyi állapota országos törvények által szentesítve vala, a jászkunok jobbágyi sorsba sülyesztése nem vala más, mint országos törvényszegés, s a jogfosztó hatalom visszaélése. Ezért történt, hogy a Rákóczy által kitűzött szabadság zászlója alatt annyi vér és vagyoni áldozattal tömegesen harczolt jászkunok szabadságának visszaállítása már az eladást követő 1703. évnek vége felé az országban elterjedt száz sérelmi pontokban, valamint az 1703., 1704., 1705. és 1706-ik évben a bécsi udvar és Rákóczy fejedelem között folyt békeértekezleteken mint országos sérelem folyvást sürgettetett, sőt a legközelebbi 1709-ik évi országgyűlésen az országos sérelmi pontok, majd 1711-ben a szathmári béke pontjai közé felvétetett, s az ezt követő 1712. 1715-ik évi országgyűléseken ismét oly hévvel lett felkarolva, hogy végre a német rend kénytelen volt örök adásvételi jogától elállani, az 1715:34. t.czikk elrendelte, hogy a jászkunok mint az ország törvényei szerint elidegenithetlen koronái javak a német rendtől a