Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 4. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

324 GYÁRFÁS ISTVÁN A JÁSZKUNOK SZEMÉLYES ES 5IRTOK­király kincstárából és az ország közvagyoná­ból visszaváltassanak; s a vételárnak 3 év alatti lefi­zetésével elébbi kiváltságos szabadságaikba visszahelyeztes­senek. E törvény végrehajtását a következő országgyűlések a nádor és a jászkunok kérelmei folytán erélyesen sürgették, ez iránt hosszú tárgyalások folytak, különféle tervek merültek fel és több felterjesztések tétettek, de mivel ugy a királyi, mint az országos pénztár kimerültségük miatt a német v. rend­nek az 500 ezer frtot le nem fizethették, végre sem mutat­kozott más mód, hanem a vételben a Széchenyi-alapítvány­nál fogva különben is érdekelt pesti rokkantak házának ala­pítványa a német vitézi rendet a vételárra nézve kielégítette s a jászkunság birtoka 1731. szept. 26-án kelt kir. oklevéllel ezen alapítványra ruháztatott át ugyanazon földesúri jogokkal, haszonvételekkel s jobbágyi terhekkel, melyek szerint azt a német rend birta. A jászkunoknak tehát csak urok változott, de állapotuk jobbra nem fordult. A rokkantak alapítványa helyett a földes­úri hatalmat egy udvari bizottság gyakorolta oly sanyargatás­sal, hogy az évi censust az eddigi 25 ezer forintról felemelte 45 ezer frtra, vagyis a jobbágyi szolgálatok természetbeni ki­szolgáltatása váltságául ennyit kellé nekik évi haszonbérül fizetni. Hogy e roppant tehertől valahára megszabaduljanak, hosszadalmas országgyűlési és bizottsági tárgyalások után végre is kénytelenek valának a jászkunok megajánlani, hogy ők a vételár kifizetésével készek magok magokat az alapít­ványi uralom alól megváltani. Azonban ez ajánlatuk is sok ideig elfogadást nem nyerhetett, mig néma porosz háború kiütése­kor, csak hogy engedtessék meg nekik önmagok erejével való megváltás, megajánlották, hogy a már előbb adott 400 lova­son kivül újabban 1000 lovast saját költségükön felszerelve kiállítanak, sőt az országos nemesekkel együttesen a szemé­lyes felkelésben is részt vesznek. Sok kérvényezés, utánjárás, költekezés és ajándékosztogatások után, a nádor közbenjárá­sára végre ezt M. Terézia megengedvén, 1745. május 6-án kelt kir. oklevéllel szabadságukat, kiváltságos jogaikat, szabad birtokaikat 580,000 forint lefizetése mellett visszanyerték. Ezen váltsági összeg! igen nagy, az ennek lefizetésére kitűzött idő pedig rövid lévén, a jászkun kerületeknek, hogy vagyonilag tönkre ne jussanak, annak előteremtésére módot kellé találni, rendszeres eljárást létesíteni s fizetési arány­kulcsot felállítani, mely szerint ez összeg egyes községekre ezeknek vagyoni erejökhöz képest kivettessék. E végett a fő­kapitány Almásy János hétszemélynök elnöklete alatt Jász­berényben 1746. nov. 24-dikén kerületi közgyűlést tartottak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom