Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 4. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

324 GYÁRFÁS ISTVÁN A JÁSZKUNOK SZEMÉLYES ES 5IRTOKkirály kincstárából és az ország közvagyonából visszaváltassanak; s a vételárnak 3 év alatti lefizetésével elébbi kiváltságos szabadságaikba visszahelyeztessenek. E törvény végrehajtását a következő országgyűlések a nádor és a jászkunok kérelmei folytán erélyesen sürgették, ez iránt hosszú tárgyalások folytak, különféle tervek merültek fel és több felterjesztések tétettek, de mivel ugy a királyi, mint az országos pénztár kimerültségük miatt a német v. rendnek az 500 ezer frtot le nem fizethették, végre sem mutatkozott más mód, hanem a vételben a Széchenyi-alapítványnál fogva különben is érdekelt pesti rokkantak házának alapítványa a német vitézi rendet a vételárra nézve kielégítette s a jászkunság birtoka 1731. szept. 26-án kelt kir. oklevéllel ezen alapítványra ruháztatott át ugyanazon földesúri jogokkal, haszonvételekkel s jobbágyi terhekkel, melyek szerint azt a német rend birta. A jászkunoknak tehát csak urok változott, de állapotuk jobbra nem fordult. A rokkantak alapítványa helyett a földesúri hatalmat egy udvari bizottság gyakorolta oly sanyargatással, hogy az évi censust az eddigi 25 ezer forintról felemelte 45 ezer frtra, vagyis a jobbágyi szolgálatok természetbeni kiszolgáltatása váltságául ennyit kellé nekik évi haszonbérül fizetni. Hogy e roppant tehertől valahára megszabaduljanak, hosszadalmas országgyűlési és bizottsági tárgyalások után végre is kénytelenek valának a jászkunok megajánlani, hogy ők a vételár kifizetésével készek magok magokat az alapítványi uralom alól megváltani. Azonban ez ajánlatuk is sok ideig elfogadást nem nyerhetett, mig néma porosz háború kiütésekor, csak hogy engedtessék meg nekik önmagok erejével való megváltás, megajánlották, hogy a már előbb adott 400 lovason kivül újabban 1000 lovast saját költségükön felszerelve kiállítanak, sőt az országos nemesekkel együttesen a személyes felkelésben is részt vesznek. Sok kérvényezés, utánjárás, költekezés és ajándékosztogatások után, a nádor közbenjárására végre ezt M. Terézia megengedvén, 1745. május 6-án kelt kir. oklevéllel szabadságukat, kiváltságos jogaikat, szabad birtokaikat 580,000 forint lefizetése mellett visszanyerték. Ezen váltsági összeg! igen nagy, az ennek lefizetésére kitűzött idő pedig rövid lévén, a jászkun kerületeknek, hogy vagyonilag tönkre ne jussanak, annak előteremtésére módot kellé találni, rendszeres eljárást létesíteni s fizetési aránykulcsot felállítani, mely szerint ez összeg egyes községekre ezeknek vagyoni erejökhöz képest kivettessék. E végett a főkapitány Almásy János hétszemélynök elnöklete alatt Jászberényben 1746. nov. 24-dikén kerületi közgyűlést tartottak,