Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 2. szám - Az osztrák concordatum és a magyar közjog

AZ OSZTRÁK CONCORDÁTUM ÉS A MAGYAR KÖZJOG 95 követi. E vélemények reassummálásánál szerző nem tiszteli az igazságot, midőn azt állítja, hogy csak Wenzel és Herczegh nyilatkoznak határozottan (az előbbi a szabad végrendelkezési jog mellett, az utóbbi ellene); ellenben Kőnek és Suhayda ingadoznak, Boncz habozik és egy usust akar felállítani, mely mint ilyen soha sem létezett; Szeredy (1874. évben) Suhajdának azon első (1862. évbeli) nézetét követi, melyet utóbb (1871-ben) Suhayda maga, mint tévest elvetett: Zlinszky pedig Bonczot és Szeredyt reprodukálja. A dolog az igazságnak megfelelőleg ugy áll, hogy Kőnek egyházjogi tankönyvének 4-ik és 5-ik kiadásában, valamint Boncz, Herczegh, Szeredy és Zlinszky szerző által idézett munkáikban határozottan oda nyilatkoznak, miszerint hazánk főpapjai az 1715: XVI. t.-cz. értelmében királyi engedély nélkül hagyatékuknak csak egy harmadáról végrendelkezhetnek szabadon. Minthogy szerző szerint az idézett szaktekintélyek, vagy hogy az ö kedvelt kifejezésével éljünk „commentatorok", biztos vezérfonalat nem nyújtanak, különös tanulmánya tárgyává tette a fenforgó kérdést, magukból a forrásokból óhajtván a való igazságot megállapítani. Kijelenti egyszersmind, hogy Wenzel nézetéhez csatlakozik s ezen „rendithetlen nézetének" „kifogástalan" indokolását fogja adni. Ezen nagy kijelentések után áttér szerző az osztrák concordatumnak, mint érvelései basisának tüzetes ismertetésére. Nem elégszik meg azzal, hogy a concordatumot egész terjedelemben közzéteszi a bőven nyújtott függelékek között, hanem a gyengébbek kedvéért a concordatum bevezetését, záradékát valamint a kérdésben forgó 21-ik czikket a szövegben hazai nyelven is közli. E fordítás, valamint a concordatum keletkezési történetének azt követő leírása gr. Lubienski nyomán, igen érdekes világot vet szerző alkotmányos érzületére. Avagy nem érdekes és jellemző dolog-e az, hogy a magyar állam és alkotmány fennállásának körülbelül ezredik esztendejében akad magyar író, ki az efféle kifejezéseket: „A birodalom minden részeiben" ; „Minden az ausztriai birodalomban és az egyes országokban, melyekből az áll" (persze szerző szerint az osztrák birodalom Magyarországból is áll) ; „Birodalmunk . . . püspökei meghallgatása után" stb.— ritkított betűkkel nyomatja? — Az meg már pláne mulatságos, hogy a concordatum érvényét biztosító absolut hatalmi nyilatkozatokat: pl. „Császári királyi szavunkra fogadván, hogy . . . azoknak bármi módon megszegését meg nem engedjük", ujjnyi vastag betűkkel szedeti, mintha fenyegetni akarná vele az alkotmányos érzületű olvasót és mementó mori-val figyelmeztetné a közelmúlt küzdelmes időkre. Hosszas készülődés után, mely az alaposság látszatát kívánja 7*