Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

86 LAPSZEMLE hanem az elrettentő és megtorló elméletek maradványának. Hisz a megtorló elmélet sokat emlegetett „ethikus" momentuma épen a védelem, mely akarva nem akarva, megvan a büntetésben; csakhogy a megtör lást nem lehet azokon gyakorolni, kik pl. elmebetegek, ezekéhez közel álló állapot pedig sok van. Általában, a szabadakarat theoriájának tarthatatlanságával a megtorlás alapja is mindinkább megdűl; holott a védelmi theoria ettől egészen független, mert alapját az önfentartás képezi. Azt szokták felhozni, hogy határozott büntetési tétel nélkül nincs szükség se büntetőtörvényre se bíróra. De ez tévedés. Épen a társadalmi védelem követeli, hogy mindenki tudja, mit tekint az állam tilosnak, és hogy legyen független hatóság, maly vizsgálja, váljon az adott esetben a szabály criteriumai megvannak-e. Igaz azonban, hogy sok caucistica mellőzhetővé válnék, mert a minősítés, mely jelenleg oly nagy befolyással van a büntetés mértékére, sokkal kisebb fontosságúvá válnék. Azon ellenvetés sem állhat meg, hogy a büntetés tartamának meghatározását közigazgatási hatóságra bizni nem lehet; mert a politikai tapasztalat mutatja, hogy ezt is lehet biztosítékokkal körül venni. Nem a név teszi a dolgot. Nagy műveltség, kötelességérzet, függetlenség, collegialis határozás stb. elegendő garantiák volnának. A föczél az, hogy szakértő hatóság alakittassék, melynek véleménye alapján a bíróság az elbocsátást újból határozat tárgyává teszi; nem annyira a minimum, mint a maximum elejtéséről van szó. Oly bűncselekményeknél, melyek csak foi maldelictumok (pl. becsületsértés), vagy melyek a dolus és culpára való tekintet nélkül büntetendők (a kihágások), a bíró önállóan állapítaná meg a büntetést; egyéb esetekben, ha fölmentés nem történik, a tettes a büntető-intézetekbe volna helyezendő, melyek kétfélék lennének : javító alkalmi bűntettesek és nem javítható szokásos bűntettesek számára szolgálók. Az utóbbiakból elbocsájtás rendszerint nem történnék s ott a „repressiou aikalmaztatnék ; az elöbbeniek azonban kitűnően készült személyzettel volnának ellátandók. A védelmi elmélet elleneseinek egyik föérve abban áll, hogy a javulás nehezen ellenőrizhető. Erre szerző azt feleli, hogy a büntetést végrehajtó közegek véleménye alapos tanulmányokon fogna nyugodni s az anthropologia tudománya, melyet az olaszok már is nagy fokra emeltek, nem sokára oda fog fejlődni, hova a psychiatria már is vitte. — „Die Stellung des Untersuchungsrichters im Strafverfahren" czím alatt O r 11 o f f weimari törvényszéki biró értekezik a vizsgálóbíró állásáról, ugy államjogi és szervezeti mint bűnvádi eljárási és gyakorlati tekintetben, és részletes javaslatokat terjeszt elő de lege ferenda. — „Zur Lehre vonden Unterlassungsdelikten" czím alatt Dr. Haupt Frigyes Schopenhauer bölcseleti álláspontjáról szól hozzá e vitás kérdéshez. Schopenhauer causalitási tana a nagy gondolkozó következő müveiben találhatók: Uber die vierfache Wurzel des Satzes vom zureichendem Grundé § 20, — Über die Freiheit des Willens, Abth. III, — Die Welt als Wille und Vorstellung II. Kap. 4. Tana ez.