Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

LAPSZEMLE 87 „Az anyagi világban minden változás csak ugy állhat elő, ha egy másik közvetlenül megelőzte. Ez a causalitás törvényének valódi és teljes tárraima. „A causalitás törvénye kizárólag változásokra vonatkozik, az az álla ótoknak az időben való bekövetkezésére és megszűntére ; a hol azon viszonyt szabályozza, melyre vonatkozólag az előbbi: oknak, a későbbi : okozatnak neveztetik." — „Ha valamely állapot egynek hiján mind azon tulajdonságokat (Bestimmuugen) magában foglalja, melyek egy új állapot bekövetkezésének feltételeit képezik, — és ha most, tehát utoljára hozzájárul ezen egy is: akkor ezt helyesen lehet ugyan az oknak katexochen nevezni annyiból, hogy az utolsó, itt tényleg döntő változás tartatik szemelött; de ettől eltekintve, a dolgok oki kapcsolatának általános megállapítása szempontjából, az oki állapot valamely tulajdonsága az által, hogy mint utolsó járul hozzá, a többiek fölött elönynyel nem bir". „Közelebbről tekintve a dolgot, azt találjuk, hogy az egész állapot oka az ntóbbinak, — mire nézve lényegileg közömbös, mely időrendben jöttek össze tulajdonságai." „Az általános szemlélet tekintetéből csak a következő állapotot előidéző egész állapot tekinthető oknak. De a különböző egyes tulajdonságokat, melyek csak Összevéve'teszik teljessé és képezik az okot, oki mozzanatoknak, vagy feltételeknek is nevezhetni, s e szerint az okot ezekre szétbonthatni. Ellenben egészen téves, ha nem az állapot, hanem a tárgyak neveztetnek oknak u stb. „A causalitás a természetben három különböző alakban mutatkozik: mint legszűkebb értelemben vett ok, mint inger és mint indok.... A legszűkebb értelemben vett ok az, mely szerint kizárólag az inorganicus természet birodalmában történnek a változások, azon okozatok tehát, melyek a mechanika, a physika és a chemia tárgyát képezik .... A causalitás második alakja az inger: ez uralkodik az organicus életen mint ilyenen, vagyis a növényi életen és az állati élet vegetatív, tehát öntudatlan részein .... A causalitás harmadik alakja az indok; ezen alakban vezeti az animalicus életet, tehát a cselekvést, vagyis az állati lények külső, öntudatosan történő actióit . . , . Az ok, inger és indok közötti különbség kézzelfoghatókig csak a lények érzékenységi fokának következménye : minél nagyobb ez, annál könnyebb lehet a behatás; a követ lökni kell, az ember a szempillantásnak engedelmeskedik. De mind a a kettő elégséges ok, tehát egyenlő szükségszerűség mozdítja. Mert az ndokolás nem más, mint a megismerésen átmenő causalitás : az intellectus az indokok közege, mert az érzékenység legmagasabb fokozata stb". — Schopenhauer segítségével szerző könnyen talál feleletet azon kérdésre: Mikor tekintendő két változás, melyek közül az idő szerint előbbi cselekvésben áll, egymással causalis kapcsolatban levőnek? A felelet ez: Nemcsak akkor, ha a szóban levő cselekvés utolsó tulajdonságát képezte azon állapotnak, melyet a természeti erő causalitással ruházott fel az illető változás létesítésére; nemcsak akkor, ha az emberi actio az új változás bekövetkezésére szolgáló többi tulajdonságok és feltételek valamelyikét teljesítette : hanem általában akkor, ha ama cselekvés az okozati állapot minden tulajdonságából végtelenbe felmenő oki és okozati vonalak valamely helvén egy ily vonal egyik tagját képezi. A. agyonlőve-