Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

84 LAPSZEMLE Vannak cselekedetek, melyek a nemi érzék izgatására irányozvák, de még sem képeznek szemérem elleni tetteket. Ilyen 1. a nemi Ösztön felizgatása izgató szerek beadása által; 2. izgató fogdosások, ha nem oly természetűek, hogy az azokat elszenvedő személy általános nézet szerint ez által a szemérmetlenség objectumává válik; 3. rendesen fedett testrészek, vagy a nemző orgánumok feltakarása, ha nem arra van számítva, hogy másban a nemi ösztönt ébressze fel. E szerint szeméremelleni cselekmények 1. azok, a melyek a rendes házaséleten kívül a nemi Ösztön kielégítése végett teljesíttetnek, és 2. a felkeltett nemi Ösztönből származó, vagy a nemi ösztön felizgatására szolgáló mindazon cselekmények, melyek a nemi illem elösmert szabályai szerint a tettest mindenesetre, és ha a szemérmetlen cselekedetet máson végezte, ezen utóbbit is, meglett észszel adott beleegyezése esetén, erkölcsileg tisztátlannak tüntetik fel. E fogalom lényegesen egyszerüsittetik, ha az illem szabályait a n e m f b e c s ü 1 e t megóvásának tekintjük E szerint a nemi becsület u. n. „jogi vagyon (Rechsgut), az ellene cselekvés a nemi becsület elleni cselekménynek volna mondható. Annak megítélésénél, hogy valamely irat szeméremsértö-e, egészében veendő szemügyre a dolgozat; egyes helyek, ha számosak is, nem határoznak, mert különben gyakran a legnemesebb iratokat is szemérmet sértőknek kellene tekinteni. Aczél határo z. Tudományos fejtegetések és ábrázolatok, történeti, különösen emlékiratok, sohasem eshetnek e szempont alá. Ep oly kevéssé mondhatni szemérem ellenieknek a gyakorlatilag erkölcsi, vagy egészségügyi czéloknak szolgáló szerzeményeket, ha a nemi élettel foglalkoznak is. Azonban a szemérem elleni iratot talált a német judicatura bizonyos, külsőleg egészen ártatlanoknak tetsző hirdetményekben, melyek „gummi-specialitásokat", „praeservativumokat" stb. kínálgatnak. Egyáltalában ügyelni kell arra, hogy a többé kevésbbé fátyolozott fogalmazás az erkölestelen tartalmon mit sem változtat. A költészet és képzőművészet termékeinek megítélésénél is a c z é 1 az irányadó, ámbár itt az aesthetikai tetszés és az érzékek ingerlése közötti határvonal megállapítása fölötte nehéz. Mindenesetre kiveendök a régi irodalom úgynevezett classicus müvei, melyekre a századok közvéleménye kimondotta a verdictumot. A mi a terjesztést illeti, ugy a törvény, mely a vétkességet büntetni nem rendeli, e helyütt a szándékot kívánja meg; a terjesztőnek tudnia kell, hogy szemérmetlen irattal van dolga, melyet terjeszteni tilos. De a tendentiájánál fogva egészében nem erkölcstelen irat is szemérmet sértővé válhatik, ha annak izgató helyei különös kiadásokban, a nyomtatás, vagy külső eszköz utján oly irányzatot nyernek, melyet a törvény tilt; figyelembe veendő a kör is, melyre ily kiadások számitvák (relatíve szemérmet sértő irat). A bírálat alá vett két könyv közül a fakultás az elsőt a 184. §. alá nem esőnek, a másodikat az alá esőnek tartja. „Das Postul at der Abschaffung der Strafmasses"