Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

legtökéletesebb mintájának a vádrendszer tekintessék, a nyomozó rendszer pedig monstruosus aberratiónak, gonoszságnak, a melynek már neve is borzalmat okoz. Szerző tévesnek állítja azok nézetét, kik szerint a római és az angol bünper tiszta vádper volna, melyben az elővizsgálat s a titok teljesen ismeretlen. »Ha az előrehaladott míveltségnek s az igazság követelményeinek megfelelő előviszgálatot akarunk, fel kell hagyni azon rendszerek platonicus bámulásával, melyeknek ideje lejárt; felhagyni azon gyengeséggel, mely az intézmények felett nevek és reminiscentiák iránti rokon- vagy ellenszenv szerint itél. Az eljárási szabályokat kizárólag a tapasztalat által mérsékelt logikára kell alapítani. »Es mit mond a logica és a tapasztalat ? Azt mondja, hogy minden nyilvános tárgyalásnak nélkülözhetlen előzménye az elővizsgálat; e nélkül amannak anyaga hiányoznék. Az elővizsgálat a tények kisebb-nagyobb egyszerűsége vagy fontossága s a bizonyitékok kisebb-nagyobb könnyűsége szerint, többé vagy kevésbbé complicált lehet. Egyszerű esetekben az igazság veszélye nélkül magukra a vádlóra és vádlottra bizható, mert az ut egyenes és biztos. De complicált elővizsgálat szüksége esetében, midőn az igazságnak, hogy utat törjön magának, harczolni kell a tévedések és az elhomályositásában érdekelteknek cselszövései s fogásai ellen, akkor igen is előnyös, hogy az elővizsgálatot oly egyén ejtse meg, a ki, se nem vádló se nem vádlott, ki a közhatalmak teljével bir, s kinek egyedüli kötelessége az igazság részrehajlatlan kutatása. Azért a bírósági tisztviselő általi elővizsgálatot proscribálni akarni, megközelitendő ekként a római s az angol vádrendszert: ez annyi mint a józan ész és tapasztalat legvilágosabb követelményeit a nyomozó per neve s emlékezete által keltett ellenszenvnek feláldozni.« Indokoltatik továbbá ez elővizsgálatnál az Írásbeliség szüksége. Az igazság kiderítésére szolgáló tényeket hitelt érdemlően kell megállapítani s a feledékenység és változtatás elől megóvni; az Írásbeliség mellőzése egyértelmű magának az elővizsgálatnak elvetésével. Felvettetik ezután azon kérdés : »Az elővizsgálat kizárólag a vizsgáló biróra bizassék-e, avagy a vádló s vádlott részvétele is megengedendő-e ?« A mi a közvádlót illeti, nincs kétség, hogy ennek kell hogy jogában álljon felügyelni az initiativája folytán megindított eljárásra, a melynek eredményeitől további elhatározásai függnek; nem oly értelemben, hogy a vizsgáló biró egy lépést se tehessen a közvádló indítványa nélkül, mert a vizsgáló bírónak is kell, hogy jogában álljon a tényeket azon irányban nyomozni, mely szerinte a czélnak legjobban megfelel; de a közvádlónak megadandó azon hatalom, hogy szava minden pillanatban