Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

A BŰNVÁDI ELJÁRÁS ÉS REFORMJA 69 meghallgattassák, s hogy ne tekintessék idegennek azon eljárással szemben, a melynek ő egyik szükséges tényezője. A mi a vádlottat illeti úgy azon, mai nap nagyon divatossá vált elv, hogy már az elővizsgálat alatt egyenlőnek kell lenni a közvádló s a vádlott közti viszonynak, ugy látszik félreértésből ered. Jogegyenlőségről ott lehet szó, hol a viszonyok s az érdekek egyenlők. De ha ezek nem egyenlők, a jogok anyagi egyenlősége épen egyenlőtlenségre vezet. A törvényhozó tehát nem tekintheti feladatát megoldottnak egy tisztán anyagi egyenlőség megállapításával, de oly rendszert kell kigondolnia, a melyben a felek mindegyike azon jogokkal ruháztatik fel, melyek természetes helyzetének s jogos érdekeinek megfelelhetnek. A közvádlónak nem kényszeritett, de meggyőződésbőli vádlónak kell lennie. E meggyőződés hiányában le kell tennie fegyverét, le a vádat, melyet lelkiismerete nem helyesel, sőt, ha kell az ártatlanság védelmére kelnie. A közvádló czéljainak mindenkor öszhangban kell állniok a társadalom czéljával, mert mindkettőnek érdeke az igazság és a jog uralmának biztosítása .... Egészen más a terhelt helyzete. Erdeke nem mindig áll összhangban az igazság érdekével, gyakran evvel homlok egyenest ellenkezik ; felmentése néha a jognak követelménye, de igen sokszor annak egyenes negatiója. Ez utóbbi esetben az igazság a bűnös ármánykodásainak van kitéve, ki természetes ösztönből arra törekszik, hogy az igazság ki ne derüljön. A közvádló s a terhelt ezen közismeretüen külömböző helyzete az igazsággal szemben, szükségkép maga után vonja, hogy külömböző legyen helyzetük az elővizsgálat alatt. Az egyik felruházandó mindazon jogokkal, a melyek az igazság kiderítésének előmozdítására szükségesek, a másik mindazon jogokkal, melyek a védelem érvényesítésére és az ártatlanság igazolására szükségesek; ugy azonban, hogy ezen jogok az igazság biztosítására nélkülözhetlen cautelákkal vétessenek körül, ha a terhelt bűnös. A terhelt bizonyos részvételi jogának az elővizsgálatnál észszerű alapja a védelem szüksége, nem pedig a bűnvádi per tényezői iránti bizalmatlanság. Áttérvén ezután szerző az elővizsgálat nyilvánosságának problémájára, ismerteti azon iskolát, mely az elővizsgálatnál már a teljes nyilvánosságot, szóbeliséget s contradictorius eljárást követeli. Ennek ellentétét az absolut titokszerűség rendszere képezi. A közvetítő elmélet szerint amannak elfogadása lehetetlenné teszi a bűnvádi keresetet, emez pedig a szükséges biztosítékok negatiója; a helyes középút az, hogy felkeli hagyni a titokszerűséggel s a védelem megtagadásával mindenben, a hol ez a társadalmi biztonság veszélye s az állampolgárok jogvédelmének megsértése nélkül lehetséges. Szerző ez utóbbi rendszer mellett foglal állást.