Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

A BŰNVÁDI ELJÁRÁS ÉS REFORMJA 67 A társadalomnak kiváló joga és érdeke tudni, valóban büntettél szenyezte-e be magát a vádlott, s veszélyes-e biztonságának vagy nem. Es a vádlott, a ki talán ártatlan, a nyilvánosan emelt vád ellenében hasonlag követelhet maga felett nyilvános és ünnepélyes ítéletet. Ezen törvényes követelményeknek a közvádló egyszerű elállása eleget nem tehet. Itt a conflictus jogszerű megoldásában a közrend van érdekelve. A közvádló egyszerű elállásával megelégedni s azzal a vádat eltemetni, annyi mint a bűnvádi pert a polgári perrel elkorcsositani, a magánérdeket egy vonalba helyezni a közérdekkel, félreismerni a bűnvádi ügyek sajátszerű természetét, a közvádlónak a fél szerepét s jellegét tulajdonit ván, s öt a vád olynemü tulajdonosának tekinteni, mint a minő a polgári keresetben a felperes. Itt már nem lehet azt mondani, hogy a biró összetéveszti hivatását a vád vagy védelem reá nézve idegen hivatásával, vagy hogy senki által nem kért ítéletet mond; mert oly egyén fölött ítél, kit a közvádló formaszerüen vádolt.- A visszavonást nem pótolhatja a magánvád, mely előkészületeket, nyomozásokat, időt szükségei, mi mind lehetséges az elővizsgálatnál, de a végtárgyalás folyama alatt legtöbbnyire nem. A biró független határozata a közvádló elállásának daczára, szükséges követelménye azon sarkelvnek, mely szerint az eljárásnál közreműködő összes tényezők szabad megyőződésök szerint kell hogy cselekedhessenek. Csak ezen függetlenség mellett Ítélhet a biró lelkiismerete s meggyőződése szerint, a nélkül, hogy a közvádló, véleményes elhatározása által megköttetnék; valamint ennek is szabadságában áll véginditványát meggyőződése szerint megtenni. Reflectálva különösen az austriai 1873. évi bűnvádi eljárásra igy nyilatkozik szerző : »A közvádló elállása folytán a biró felmentő Ítéletet köteles hozni. De valljuk meg, a mint a ministeri előterjesztésben is megjegyeztetett, hogy a felmentő ítélet nem érdemleges okokból, hanem formális indokból hozatik. Ámde ez soha sem fogja megakadályozhatni, hogy a biró olykor oly egyént köteles felmenteni, kit bűnösnek hisz, s e felmentés ugy a bíróban, mint a közvéleményben talán ellenszenvet fog kelteni. S ha a vádlott valóban ártatlan, találhat-e ő ily Ítéletben teljes elégtételt ?« 4. A bűnvádi eljárás történelmi formái. Lényeges vonásaiban ismerteti szerző a vádrendszert, a nyomozó és a vegyes rendszert. A vádrendszer csábító elvei, azon körülmény, hogy ez legfőbb virágát a római köztársaság korszakában érte el, az ezen classicus idők dicső emlékei szülte lelkesedés, a polgári szabadság s a vádrendszer változó sorsának egyenlősége, az inquisitorius uralom alatt elkövetett kegyetlenségek által előidézett mély felháborodás, Angolhon szivós ragaszkodása a vádrendszerhez: mindezen okok közreműködtek ahhoz, hogy a bűnper 6*