Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

62 DR. HEIT. FAUSZTÍN 1. A közvádló a nála feljelentett vagy máskép tudomására került cselekmények iránt a bűnvádi eljárás megindítására feltétlenül köteleztetik. Ez azonban a bűnvádi perek számát ok nélkül szaporítja, a legbecsületesebb polgárok nyugalmát compromittálhatja. Azért a közvádló, ha a vádat alaptalannak találja vádemelésre nem kötelezhető. 2. A bíróság a közvádlónak a bűnvádi eljárás' megindítását meghagyhatja. Ez a hatalmak felosztásának alapelvét sérti s a közvádló felelősségét csökkenti. 3. A vizsgáló biró feljogosittatik, az eljárást minden idegen initiativa nélkül megindítani. Ezen jog, ha feltétlen, az inquisitorius pernek részbeni felélesztése volna, ha pedig feltételes, úgy a czélnak nem felel meg. A három rendszernek közös hibája a közvádló függetlenségének csorbítása söt megsemmisítése. »Azon rendszer, mely mint a legtermészetesebb, legelőbb merülhetett volna fel, legutoljára vétetett alkalmazásba, s még mai nap is harezot kell vivnia az előítélet és a szokás hatalma ellen. Az akadályok, melyekbe ütközik, a régi popularis actio elleni ellenszenvből erednek. Azon rendszer ez, mely szerint a polgárnak is bizonyos részvétel engedtetik a bűnv á d i eljárás megindítása körű l.« Es itt az egyik iskola a közvád mellett a populáris actiót is megakarja engedni, tekintet nélkül a bűntett természetére. A másik rendszer szerint a magánvád csak azon büntettek osztályára szorítandó, melyek csupán a sértett fél indítványára üldözhetők. Egy harmadik rendszer végül azon ismérvet fogadja el, mely szerint a bűntett által szenvedett kár a magánvád megindithatásának feltétele, de nem fogadja el azon korlátot, hogy csak a sértett fél indítványára üldözhető bűncselekményekre szoritassék. Mindkét utóbbi rendszer egyetért abban, hogy biztosítékok szük. ségesek, nehogy a becsületes állampolgár nyugalma veszélynek tétessék ki t s hogy a vádlottnak nagyobb garantiák engedélyezendők, mint a melyek a közvádló ellenében őt rendszerint megillethetik. Azokból, a mikben szerző a maga állásopntját fejtegeti, érdekesnek tartjuk kiemelni a következőket. A helyes bűnvádi eljárásnak nélkülözhetlea alapja a közvádlói intézmény. Természetes, hogy szabad és mivelt népre kell gondolnunk, melynél nem kell tartani egy zsarnok kormány visszaéléseitől vagy attól, hogy ha megkísértetnének, a közvélemény erejében azonnali visszautasítást nem találnának. Ellenkező esetben dőreség volna gondolni akarni, hogy önkény s visszaélések ne uralkodjanak, s hasztalan, polgári biztosítékokról beszélnünk. Ily esetben a kormány s a nemzet súlyosan betegek vagy teljesen romlottak, s a gyógyszer nem a büntető, hanem a közjog terén keresendő. Őszintén szabadelvű intézményekkel biró népnél azonban nem képzelhető szervezet, mely azon alapelvnek, hogy a büntetőjog kizárólag a