Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

A BŰNVÁDI EUÁRÁS ÉS REFORMJA 63 társadalmi hatalmat illeti, jobban megfelelne, s mely a bűnvádi eljárás helyességét, bizonyosságát, erélyét is tekintélyét jobban biztosítaná, mint a közvádlói intézmény. A közvádló negatív iránybani tévedéseitől, a tapasztalat szerint, nem igen kell tartani; de a lehetőség még sem levén egészen kizárva, alkalmas védeszközökről gondoskodni jogosult is szükséges dolog. Ezen védeszköz az állampolgár részvétele a bűnvádi kereset gyakorlatában, vagy is a közvádló mellett megengedett magánvád. A bűntett által nem sértett polgárnak magánvádlási jogot adni, ez sem a józan észnek, sem a czélszerüségnek, sem a jogi, sem a politikai elvnek nem felel meg. Abstract szempontból e jog csak a társadalmi hatalom megbízásában lelhetné alapját. De ha a társadalom az ebbeli joggal már is köztisztviselőt ruházott fel: az egyes polgár szükségszerűen nélkülözi az ehhez való jogczímet. Gyakorlatilag tekintve pedig utópia. Egészen máskép áll a dolog, midőn a bűntett az állampolgárt egyénileg sértette vagy károsította. Nem csak az anyagi kár megtérítése az, melyet ö ily esetben követelhet. Természetes joga van egyénileg követelhetni, hogy a tettes megbüntettessék. Függetlenül az anyagi kár megtérítésétől vagy a személyes harag és bosszú eszméjétől, törvényes és vitális érdeke lehet abban, hogy a szenvedett sértésért erkölcsi elégtételt kapjon ; és ez néha talán jobban is érdekli őt, mint az anyagi kártalanítás. Ha ily esetben a közvádló a bűnvádi eljárást megindítja, a sértett félnek nincs oka panaszra. Az egyéni actio helyébe a társadalmi actio lépett s az igazságnak elég van téve. A sértett csak azt követelheti, hogy bizonyos feltételek mellett közreműködhessek a közvádlóval. De ha a közvádló, tegyük fel téves jogi felfogás folytán, az eljárás megindítását megtagadja, jogos volna-e a sértett féltől a büntető igazságszolgáltatás igénybevételét megtagadni, a mi gyakran az anyagi kártérítés megtagadását is maga után vonná ? A kár sajátszerű jogi helyzetet teremt s igazolja a magánpolgár vádjogát. Itt nem egyszerűen magánpolgárral állunk szemben, ki az őt egyénileg nem sújtott társadalmi sértés megboszulójává akarja magát felvetni, hanem jogában egyénileg sértett polgárral, a ki közvédelem hiányában a természeti törvény alapján kárára és veszélyére revindicálja jogát. Azon korlátozás, hogy a magánvád csak a sértett fél indítványára üldözhető bűntettekre szorittassék, nem bir alappal. A magánvád jogalapja a sértett azon joga, hogy az anyagi kártalanításon kívül a bűnös megbüntetése által erkölcsi elégtételt követelhet. Ezen jog a hivatalból üldözendő bűntetteknél nem szenved változást, sőt ezeknél nagyobb jelentőséggel bir, a mennyiben rendesen súlyosabbak. De ezenfelül, minthogy a sértett fél indítványára üldözhető bűntettek osztálya a különböző törvényhozások szerint hol tágabb hol szűkebb körre van szorítva: mesterséges s változékony ismérvtől függne a magánvád, holott a kár elemének alapul vétele mellett természetes s állandó fundamentumot nyer.