Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

8 DR. BAUMGARTEN IZIDOR büntetések a római jog nyomán „nach Gestalt und Gelegenheit" szabattak ki, már nélkülözhető nem volt.18) De Francziaország középkori törvénykezési viszonyainak tüzetesebb tanulmányozása is meggyőz bennünket, hogy a modern esküdtszék ott sem természetes evolutio eredménye, hanem legislativ rögtönzés volt, melyet a históriai fejlődéssel kapcsolatba hozni az intézmény barátjainak nem sikerült. „A rangtársak általi bíráskodás — mondja Esmein, pályakoszórúzott munkájában 19) —„nem volt a feudális világ általános szabálya, hanem csak következménye a hűbéri viszonyok (vasselage) és a vasallusok privilégiumát képezte. A „roturieru-k és a „serP-ek nagy tömege nem hivatkozhatott ezen kiváltságos oltalomra. Azért emeljük ki ezen pontot, mert ezen tanulmány folyamában találkozni fogunk a modern esküdtszékkel és látni fogjuk, hogy vannak, kik azt kapcsolatba akarják hozni a.középkori világ törvénykezési eljárásával, a régi „pairu-ek bíráskodásával; nehéz ezen eszmemenetet az imént kifejtettekkel megegyeztetni." De a rangtársak általi bíráskodás, mely korántsem volt általános szabály, hanem egy kiváltságos osztály rendi előjogát képezte, a XIII. században már Francziaországban is kiment a szokásból. 20) A feudális korszakban ugyanis a bizonyítékok mérlegelése nem lehetett nehéz föladat: a bíró arra szorítkozhatott, hogy materialis tény fenforgását constatálja. Vádlott vallomása fölöslegessé tett minden további eljárást, annak hiányában törvényszéki párbaj vagy tanúvallomáshoz folyamodtak; az előbbiben a harcz eredménye döntött, az utóbbi akkori időben még egy bizonyos formula elmondásában állott, melynek méltatása bővebb megfontolást nem igényelt. Mióta az 1260-iki ordonnance a birót a tanúvallomások tüzetesebb mérlegelésére utasította és ez által egy bizonyítási theoria első rudimentumai képződtek ki, a „pairek" primitív észjárásának és tapasztalatlan fölfogásának többé nem 'vehették hasznát és a laicukusok részvétele a törvénykezésben azon kiváltságos körökből is eltűnt, melyeknek a XIII. századig kivételes előjogát képezte. 21) 18) V. Ö. Jarcke érdekes értekezését „Ueber die sp'átere Geschichte des deutschen Strafprocesses", Neues Archiv fiir Strafrecht IX. k. 1827. 71 -99. 1. 19) Histoire de la procédure criminelle en Frances, Paris, 1882. 8 1. Nem hivatkozunk elfogult tanura, mert Esmein maga is a jury meleg barátja. 20) „Le service de cour étant trés dur pour les vassaux, dés le XHI-iéme siécle, tendait á disparaitre", Esmein i. h. 8. 1. 21) V. ö. Montesquieu XXVIII. k. 42. fej. — Fustel de Coulange?, De l'organisation de la justice dans l'antiquité et les temps modernes Revue des deux Mondes, aoűt 1871, 51*5. s k. 1.