Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - Az örökösödési törvénytervezetről. Harmadik közlemény

Az örökösödési törvénytervezetről/) Dr. ZSÖGÖD BENŐ kir. jogakadémiai tanártól. (Harmadik közlemény.) **) XVII. — A végakarat mint vezéreszme a római örökjogban. A német doctrina és legislativa határozatlansága a római jog befolyása következtében. — Előző czikkünkben (XIII.) többi közt felállítottuk azon tételt, hogy tulajdonképen a magyar örökösödési törvénynek vezéreszméjéül, más szóval abban az öröklés föalapjául, akkor is a törvényes örökösödést kellene tekinteni: ha a végrendelkező szabadságot teljesen korlátlanná tennők, más szóval ha a köteles rész intézményét mellöznök; a mit mi természetesen nem javallunk. Ezt azon alapon állítottuk fel, mert ugy gondolkozunk, hogy ha tenné is ezt — pono casum — a magyar törvényhozás, ezt legfeljebb azon gondolattól vezéreltetve tehetné : hogy hiszen mindemellett az örökösödés életkörében a túlnyomó szabály ezer oknál fogva a törvényes családi örökösödés maradna, és meg nem rendülne azon nagy társadalmi érdek a mely a vagyonelszállás ezen rendéhez fűződik. Más szóval: ez esetben is a törvényhozás szemében a szabály a törvényes öröklés, a végakarat pedig csak kivétel. Ez esetben is más szóval a törvény főakaratja, a törvényes öröklés; a végakarat pedig csupán az eltérésre adott engedély, a mely nem önmagában hanem az előbbivel való megférhetöség tekinteteiben bírja gondolati főalapját. E tételt az európai continens valamennyi országára ki*) Az átalános magánjogi törvénykönyv tervezete. Öröklési jog. Készítette a magyar királyi igazságügyminister megbízásából Teleszky István, jogtudor, budapesti ügyvéd. Budapest, 1882. (Indokolás nélkül). — Magánkiadás \ A magyar magánjogi törvénykönyv előadói tervezetének Ötödik rész, első és második czíme. Az Öröklési jog általános szabályai és a törvényes örökösödés indokolással. Készítette Teleszky István. Budapest, 1881. **) Az elözo közleményeket 1. XVIII. k 367 sk. XIX. k. 414 sk. 11. MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1883. XIX. 6. 34