Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - Az örökösödési törvénytervezetről. Harmadik közlemény

4-08 DR. ZSÖGÖD BENŐ terjeszthetni vélnők, miből következik, hogy ha a törvényhozás vagy tudomány itt-ott más elméletet emelt uralkodóvá, ez legfeljebb azt jelenti: hogy a körülte zajgó jogéletnek s az emberek valóságos jogérzületének természetét nem híven tükrözi vissza. De azt is mondtuk: hogy nem állitanók ezt a római jogról. Ezt kívánjuk im röviden indokolni. Rómában a végakarat ősidőktől fogva teljesen szabad és korlátlan volt.1) Az apa egy szóval kitagadhatta legjobb gyermekét és ennek nem volt mit keresnie. Azonban nem ez az a mi itt a lényeget adja: hanem az egésze a római jogrendszernek, az a lélekvilág a mely azon visszatükröződik. Más szóval nem a jogszabályra, hanem a jogérzület speciíicus természetére alapítandó itt az analysis. Minél mélyebben megyünk vissza a római jog történetében annál jobban látjuk, hogy ott valóban az individuális akarat felett semmi sem állott az emberek képzetében.2) Család, rokonság, mint obiectiv s az egyéni akarattól független kötelék a jogban nem létezett. Az apa emancipálta fiát és az neki nem volt többé fia; férjhez adta azaz a férj hatalmába adta leányát és az neki nem volt többé leánya. Megfordítva, adoptál vagy arrogál valakit és az olyan lesz, mintha vérszerint való gyermeke volna.3) Az egész agnatio, nem volt egyéb mint az apai hatalmak lánczszemeinek kérdése. Egy szóval, hiszen tudvalevő, család, rokonság: semmi sem állt jogilag obiectiv alapon, itt minden az akaratoktól függött.4) A hol az emberek élő jogvilága ilyen, ott azt mondani, hogy igenis az örökjog terén is az individuum akarata, a *) Verbis legis XII. tabularum his, uti legassit suae reí, ita ius esto, latissima potestas tributa videtur et heredis instituendi, et legata et libertates dandi, tutores quoque constituendi. Pomponius, L. 120. D. 50, 16. 2) Das römische Volk hat Recht und Staat auf die tiefste Grundkraft der menschüchen Persönlichkeit, auf den Willen gestellt, als Macht und Herrschaftsprincip in der Herrschaftsordnung begrifí'en. H. Ahrens, Recht und Rechtswissenschaft, 13 l. — C'est l'idée de puissance qui domine dans le droit d'hérédité comme dans tout le droit romáin. Laurent, Cours de Droit Civil, II. köt. 14 L. 3) Uti tam iure legueque filius sibi siet, quam siexeonatus e s s e t. Gellius V, 19. 4) Das Familienband des altén römisehen Rechts ist nicht die Blutgemeinschaft, sondern die Einheit der vaterlichen oder eheherrlichen Gewalt. Koeppen, System d. beut. röm. Erbrechts (1862) 2 1.