Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Túlmehet-e az ítélő bíró a vád körén, és mennyiben?

DR. WERNER REZSŐ tozik alkalmazni a biró, ha azokra a felek egyike sem hivatkozik, mert azok absolut értékűek. Ezekről igazán elmondhatni, hogy egyenesen a bírónak szólnak. A beszámítást, valamint a bűnvádi eljárást kizáró okokra vonatkozólag tett intézkedések akkor is figyelembe veendők a biró részéről az itélethozásnál, ha azokat egyik fél sem érvényesiti, sőt a felek akarata ellenére is : ezekre nézve, mint mondani szokás, hivatalból való alkalmazásnak van helye. Ha a biró meggyőződése szerint vádlott az ölést jogos védelemben követte el, vagy ha a reá bebizonyított bűncselekmény már elévült, a vádlott még akkor is fölmentendő, ha a védelemben erről említés sem történt volna. Létezik-e jogos védelem, elévülés stb. vagy nem? ezt a bíróság dolga megítélni a perfelek állításaitól, nézetétől függetlenül, tisztán a tényállást és a törvénynek megfelelő rendelkezéseit tartva szem előtt. De szükségesnek tartom egyúttal megjegyezni azt is, hogy a büntető törvény absolut alkalmazásának csak akkor és addig van és lehet helye, ha és meddig vádló a büntető kereseti jogot föntartja ; mert ettől való elállás esetében azon elv szerint: ubi non est actor non est iudex, nemcsak a törvény alkalmazásáról, de még a bírói functio gyakorlatáról sem lehet szólani. III. Áttérek ezek után a második kérdésre, a bűncselekmény minősítésének kérdésére. Túlléphet-e ebben a biró az ügyészi vád körén vagy nem ? Megjegyzendőnek tartom, kogy itt csupán a delictumoknak benső ismérveik szerinti qualificatiójáról van szó, nem pedig a súlyosság szerint bűntetté vagy vétséggé minősítésről, mely, habár csak közvetve is, a kiszabandó büntetés mértékétől függ és igy tulajdonkép a harmadik kérdés, a kiszabandó büntetés kérdése keretébe tartozik. A fönnebbi kérdésre a jogászgyűlésnek ugy többségi mint kisebbségi indítványa igennel válaszolt-, ellenben dr. Baumgarten, azzal vádolva a kisebbségi vélemény előadóját, hogy önmagával jött ellenkezésbe, midőn az általa képviselt vádelvhez oly körülmények közt lett hűtlenné, melyek erre legkisebb okot sem szolgáltattak, azon véleményt koczkáztatja, hogy „az elvi ellentét a vád-és nyomozási rendszer között épen ezen kérdésben jut legtisztább kifejezésre, mely szerinte próbaköve a jogászi fölfogásnak, annak t. i., váljon fölismerjük-e a vád benső intrinsecus igazságát, vagy pedig csak többé-kevésbbé czélszerü perjogi intézménynek tartjuk-e azt, melyet a történeti fejlődés jelen szakaszában, talán politikai tekintetből bizonyos határig megvalósítani tanácsos."