Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Túlmehet-e az ítélő bíró a vád körén, és mennyiben?

TUI.MEHET-E AZ ITÉI 6 BIRÓ A VÁD KÖRÉN ÉS MENNYIBEN 483 És ebbeli véleményét magának a birói ítélet lényegének és természetének szempontjából igyekszik beigazolni, mely beigazolás azonban — nézetem szerint — neki nem sikerült. 0 ugyanis abból indul ki, hogy a biró föladata, a vád és védelem érveit csupán lelkiismeretesen tekintetbe venni, nem pedig fölkeresni; a vádlottat terhelő és az ártatlansága mellett szóló körülményeket fölkeresni és a biró szeme elé állítani a felek dolga. Ebből folyólag aztán azt látszik következtetni, hogy a birói vélemény csak akkor lesz valódi értelemben ítélet, ha az a vád és védelem érveiből, az itt értékesített bizonyítékokból, kifejezett okoskodásokból van merítve. Különben pedig az nem egyéb, mint egyoldalú fölfogáson alapuló vélemény, egyéni nézet. Hogy e kiindulási pont s az ebből vont következtetés a bűnösség kérdésének eldöntésénél nem áll, azt már fönnebb törekedtem kimutatni. De én azt hiszem, hogy itt sem áll. Miről van itt szó ? Nemde arról, hogy az a tényállás, mely a biróság előtt közvetlenül föl lett véve, s a felek arra vonatkozó nyilatkozatai által letárgyaltatott, mily bűncselekményt képez, azaz mily bűncselekmény ismérveit rejti magában? És kérdem, miből itéli meg ezt a biró ? Hol találja azon tényállást, melyet minösitenie és hol azon ismérveket, a melyek szerint azt minösitenie kell, hogy eldöntése valódi (objectiv) ítélet legyen ? Megjegyzem, hogy midőn e kérdésre felelni kívánok, én is az eljárásnak csak azon részét tartom szem előtt, mely az itélethozást közvetlenül megelőzi s ép azért az eljárásnak befejező szakát képezi: a fötárgyalást. Nézetem szerint itt — történjék a tényállás és a megfelelő bizonyítékok fölvétele és productiója akár aktaszerüleg és irásbelileg akár pedig közvetlenül és szóbelileg a biró előtt, kétféle tényállást lehet, sőt kell egymástól megkülömböztetni, mely az itélethozás anyagát képezheti: az egyik az, mely az actákban irásbelileg vagy a bizonyítékok közvetlen és szóbeli productiója után jut a biró szemei elé, s melyet ép ezért ugy a biró, mint a felek szempontjából objectiv, valódi (materialis) tényállásnak lehet nevezni; a másik pedig az, mely a felek perbeszédeiben az ö subjectiv észleletök és fölfogásuk szerint összeállítva nyer kifejezést, melyet tehát a perfelek tartanak szemeik előtt, midőn egymással discutiálnak az eldöntendő eset fölött, s melyet ennélfogva egyoldalú, subjectiv, formális tényállásnak lehet mondani. Bármily különösnek vagy inkább csak szokatlannak látszassák is a tényállásnak ily kétféle alakban való megkülönböztetése, azt alapnélkűlinek annyival kevésbbé mondhatni, mert hiszen az itt