Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Kereskedőnek tekintendő-e a zálogüzlet-tulajdonos?

DR. NAGY FERENCZ, KERESK. TEKINT.-E A ZÁLOGÜZI.ET-TULAJD. 473 Sem az idézett 258. § sem a 259. § a kölcsönadási vagy épen a kézizálogkölcsön-ügyletet kifejezetten nem emliti. A 258. § 5. pontja szól ugyan a hajókölcsönröl (Bodmerei, contrat á la grosse], de hát ez, mint a tengeri forgalom sajátja, itt tekintetbe nem jön. Ha azonban kifejezetten nem is, de közvetve, eltakarva a kölcsönadás mégis kereskedelmi ügyletnek tekintetik. így, mellőzve a közraktári ügyletet, a k. t. 259. § 2. pontja kereskedelmi ügyleteknek minősíti a bankügyleteket; már pedig a bankügyletek közt a kölcsönadás, sőt a kézizálogkölcsönügylet is szerepel. Ezzel ki van egyúttal mondva, hogy nem minden kölcsönadás és nem minden kézizálogkölcsön kereskedelmi ügylet, hanem épen csak oly kölcsön és kézizálogügylet tekintetik kereskedelmi ügyletnek, mely a bankügyletek fogalma alá esik. A kérdés most tehát az, váljon a zálogüzlet-tulajdonosok által kötött kölcsönügyletek csakugyan mint bankügyletek minösithetők-e ? A kereskedelmi törvény semmi támpontot nem nyújt arra nézve, hogy minő közelebbi kritériumai vannak a bankügyleteknek ? De épen ebből következik, hogy a kereskedelmi törvény ezek alatt nem akar mást érteni, mint a mit a közönséges életben bankügyletek alatt értenek (V. ö. a német k. t. alapját képezett porosz javaslat indokolását 7. 1.); már pedig kétségtelen, hogy a közönséges felfogás szerint még az iparszerü kölcsönadás sem tekintetik mindig bankügyletnek. A közönséges uzsorást pl. senki sem tartja bankárnak. A kézizálogkölcsön is csak mint u. n. 1 o mbardügylet vagy, miként szintén neveztetik, mint dépőtűgylet tekintetik bankügyletnek; de habár a lombardkölcsön alapját nemcsak értékpapírok, hanem más árúk is képezik : annyi bizonyos, hogy oly kézizálogkölcsön nem értetik alatta, melynél a kölcsön különösen szegényebbb sorsú egyének életfentartási szükségleteinek fedezésére szolgál s melynél a zálogul adott tárgy már használatban volt czikkekböl, ruhanemüekböl, ágyneműből, házieszközökböl stb. áll, a minőkre épen a zálogüzletek kölcsönözni szoktak. Ha tehát a zálogüzletek kézizálogkölcsön-ügyletei a bankügyletek fogalma alá nem vonhatók, akkor azok nem is keresk. ügyletek s következőleg a zálogüzletek tulajdonosai kereskedőknek nem tekinthetők. Miután pedig a kereskedelmi czégjegyzékekbe csak az jegyezhető be, a ki a keresk. törvény szerint kereskedő, a bejegyzés tehát tárgyilagos feltételektől és nem a felek akaratától függ: egyúttal következik, hogy a zálog üzlettulajdonosok a keresk. ezég jegyzékbe be nem jegyezhetők. Ez álláspontot foglalják el Németországban a német keresk.