Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Kereskedőnek tekintendő-e a zálogüzlet-tulajdonos?

474 DR. NAGY FERENCZ törvénynyel szemben is, mely a kölcsönt szintén csak a bankügyletek szempontjából tekinti kereskedelmi ügyletnek (272. cz. 2. p.); s ezen felfogás határozott kifejezésre is jutott az előbbi német bir. kereskedelmi fötörvényszéknek egy 1878. ápril 6-án kelt döntvényében (Entseheidung des R. 0. H. G. XXIV. köt. 34. s. k. 1.). Érdemesnek tartjuk különösen Goldschmidt tekintélyére is hivatkozni, a ki egy nem rég hozzánk intézett levelében a kérdés iránt következőleg nyilatkozik : „Meines Erachtens kann das Pfandleihgeschaft nur unter der Voraussetzung als Handelsgescháft angesehen werden, dass es unter die Kategorie „Bankiergescháfte" falit. Dafür aber liegen die Voraussetzungen regeim ássig nicht vor. Weder die kaufmánnische Form des Betriebs entscheidet, noch dass Darlehensgescháfte gegen Pfand unter der Bezeichnung „Lombardgescháft" zu dem Gescháftskreise der Banquiers gehören. Banquiers p fi e g e n aber nicht auf „gebrauchte" Sachen u. dgl. zu leihen, sie gebén auch nicht gewöhnliche Nothdarlehen, sondern unterstützen durch ihre Pfandleihgesch'áfte die Spekulation als derén Fortsetzung. Es kann mitunter schwierig sein festzustellen, ob ein gewöhnliches, gemeines Pfandleihgeschaft, oder ein Lombardgeschaft vorliegt, aber der G e w e r b e betrieb des „Pfandleihers" im Ganzén unterscheidet sich sehr wesentlich von dem des „Banquiers." Ha azonban bíróságaink eljárása a kereskedelmi törvény szabványaival nem is egyeztethető össze, ugy mégis némi mentségükre ssolgál azon körülmény, hogy a zálogüzleteket a kormány keresk. üzleteknek tekinti. Azon rendeletben ugyanis, melyet a földm.-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium 1875. deczember hó 1-én a kereskedelmi törvénynek az állam kereskedelmi vállalataira leendő alkalmazása tárgyában kibocsátott, a czégbejegyzésre kötelezett' tehát kereskedelmi vállalatok között a királyi zálogház is van említve (1. § e) pont), már pedig ennek ügyletei semmiben sem különböznek a magán-zálogüzletek ügyleteitől, az üzlet terjedelme pedig, hacsak a kisipar körét meghaladja (k. t 5. §), tekintetbe nem jön. De hát egy kormányrendelet a törvénynek nem derogál, s a bíróságok törvényellenes rendeletet sem alkalmazni, még kevésbbé más esetekben zsinórmértékül venni nem tartoznak. A mi kormányrendeleteink fájdalom elég szkszor nyújtanak alkalmat arra, hogy a törvény szempontjából kifogás alá vétessenek, eltekintve attól, hogy nagyon is gyakran hiányosak és rosszak. Ott van pl. a keresk. eljárást szabályozó régibb és újabb rendelet, ott van a czégjegyzékek berendezése és vezetése tárgyában kiadott rendelet, melyek ugy a czélszerüség és helyesség mint épen a törvényesség szempontjából több tekintetben hívják ki a kritikát. Maga az idézett