Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - Az esküdtszék kérdése a sveiczi jogászgyülésen

elvállalt koczkázat nagysága szerint változik; szóval a kárbiztositásnál a kölcsönösség műve létesül, s az Összes biztosítottak fizetéseiből alakul azon Összeg, mely egyikük károsodása esetén fizetendő lesz. A felek előtt a szerződés megkötésekor nem áll más czél, mint az, hogy a veszély az egyik félről (a biztosítottról) a másik félre (a biztositóra) hárittassék át. A lucrum operatum tehát nem lehet biztosítás tárgya, mert ennek a szerződés létrejöttekor már létező dolognak kell lenni. A tengeri biztositásnál előforduló oly megállapodás, hogy a biztosított dolognak a kár idejében mutatkozó értéke lesz fizetendő, a dolog lényegén nem változtat, mert a döntő momentum itt is a bizonytalan esemény bekövetkezése. Az életbiztosítás ettől egészen független; a biztosító kötelezettsége a díjfizetés teljesítése folytán áll elő ; az esemény csak időhatározás ; a biztosító bizonyos véletlennek teszi ki ugyan magát, de az ügylet jellege a c a p i t a 1 is a t i o. Az életbiztosítási ügyletnél az előre megállapított töke egy bizonyos időpontban fizetendő; a biztosító fizetési kötelezettsége előre kétségtelen; nem szerzi meg a díjak tulajdonát stb. Ezen theoria ellenében egy másik állíttatott fel, mely azt vitatja, kogy e tökegyüjtési mozzanat a többi biztosítási ágaknál is megvan ; valamennyien találkoznak abban, hogy megvan bennük a commutativ elem. Szerző ezen elmélet ellen hosszabban polemizál, bírálván némely franczia bíróságok ellenkező judicaturáját. A jövő czikkben a harmadik javára kötött életbiztosítási szerződés természetét fogja fejtegetni. — Domenico C a v a 1 i e r e cittanovaí ügyvéd a vasúti jog egy kérdéséről értekezik, arról, hogy a magántulajdont képező vasúti v o n a 1 a k o n v a n-e joga másnak is jármüvekkel közlekedni? Szerző azon eredményre jut, hogy ily joga másnak mint a vasútnak nincs. — A lap közli forditásban B r u n s értekezését az actio popularis-ról; bibliographía zárja be a füzetet. II. Der Gerichtssaal. A 34. kötet4. füzetét Waag constanzi biró értekezése nyitja meg e czím alatt: „KÖnnen. Meinen und Wissen" (Ismerni vagy tudomással birni, vélni, tudni). E három fogalom közül az első a büntető jogtudományba tartozik, a középsőnek nincs technikus jogi jelentése, a harmadik a polgári jogtudomány terére tartozik. Ismerni és tudni egészen különböző fogalmak. A phsychologia, a büntető jog e fontos segédtudománya, mai állásában nem tájékoztatja a jogászt e fontos fogalmakra n. zve, melyek utolsó rendben a dolus determinatus és dolus indeterminatus fogalmainak megállapítására mennek ki. Szerző „gondolkodás" alatt az ember lelki és szellemi tevékenységének Összeségét érti: cogitare. A gondolkodásból cselekvés fejlödhetik ; a gondolkodás feltétele az érzéki észlelet, mely vagy külső vagy belső mozgásból ered s az Öntudatban végződik. Ezen mozgás tereli a személyiséget arra, hogy bizonyos irányban gondolkozzék, megfordított irányban gondolja át az ember az utat, melyen a mozgás hatott, s vagy részben, vagy végig, vagy — az emlékezés segélyével — azon túl is halad. A gondolkozás ezen neme a képzelet